Téyleg olyan borzalmas leszokni a cigiről? Hány napíg kívánja folyamatosan az ember? Hogyan szoktatok le?

Egyáltalán nem borzalmas, ha valakiben megvan a kellő akarat.

Én egyik napról a másikra tettem le több év, napi 1 doboz cigizés után a cigit, mert le akartam tenni mások, illetve az én egészségem és az anyagiak miatt.

Nem voltak elvonási tüneteim, nem kellett a falat vakarnom, mert annyira rá akartam gyújtani, nem kellett pótcselekvés, gondolok itt pl. a rágóra vagy szotyira. Maga a megszokás az benne van az emberben, hogy egy társaságban, vagy egy jó kaja után megszokta az ember, hogy mondjuk rágyújt, de mivel le akar szokni, így nem teszi meg. És nekem ez nem is okozott gondot.

Több, mint 3 éve nem dohányzom egyébként.

Embere válogatja. Mindannyian különböző módon viszonyulunk az életben a függőség kérdéséhez. Ha valakinek sikerült különösebb probléma nélkül, az nem jelenti azt, hogy neked is sikerül ugyanúgy, de történhet az ellenkező előjellel is. Én most valódi függésről beszélek, nem a hébe-hóba kocázókról.

Azt tudni kell, hogy a megszokás, a rituálé mellett a cigaretta „hatóanyaga” a nikotin okozza a függőséget. A vérben halmozódik fel és idővel kiürül, ezért érzi azt a dohányos, hogy rá kell gyújtania, mert a szervezet enyhe elvonási tünetekkel jelez, hogy kifogyott a nikotin. Lásd: dohányos első dolga reggel, hogy gyújtson, mert 6-10 óra alvás alatt olyan mértékűre csökkent a nikotinszint, hogy a dohányos erős késztetést érez a pótlásra. Természetesen a szervezet erre úgy reagál, hogy abbahagyja a jelzést, a cigiző pedig úgy érzi megnyugodott. Ez az érzés együtt járhat boldogság, öröm, teljesség érzetével is.

A cigaretta egyébként a legalattomosabb legális függőséget okozó szer (ha nem is kábítószer), mert az első, rászokási időszakban semmiféle örömet nem okoz, a legtöbben úgy pöfékelik, letüdőzetlenül, hogy ez olyan szar, ők sosem szoknak rá, csak azért szívják, hogy felnőttnek látszanak, kortárs csoport elfogadja őket, idősebbek példáját követik, nemi szerepeket utánoznak. Egy idő után persze többek között a nyálkahártyán keresztül fölszívódó nikotinhoz hozzászokik a szervezet és elkezdi követelni: pótolj, kisgazdám! Hogy mennyi idő után az változó, de amikor egyre többször kérünk egy szálat, vagy idegesek vagyunk, ha elfogyott és nincs nálunk, már megvan a baj.

Általában amíg nincs valami probléma, nem is jelentkezik a leszokás kérdése és egyébként is különböző szinten tudjuk kezelni cigarettafogyasztásunkat, van, aki meg tud maradni napi fél doboznál, sőt egészen keveset és ritkán szívó alakok is vannak, persze az sem használ az egészségnek.

Aztán jönnek a gondok: állandóan sárga ujjak, füstös, büdös függöny, tapéta, ruhák, szájszag. Később már esetleg nem tudod „kisportolni”, mint korábban, sőt jelentősebb mennyiségnél már az anyagiak is játszani kezdenek. (Ma 50K fölött lenne az, amit akkoriban egy hónap alatt elszívtam)

Én 10 éven keresztül dohányoztam, a végén már láncdohányosként, több mint napi 2 dobozzal. Utáltam, ha baszogattak a cigi miatt, úgy éreztem, a boldogságom egy részét akarják elvenni azzal, hogy leszokásra bíztatnak. Olyankor „csakazértis” rágyújtottam, de azonnal. Akik az egészséggel jöttek, azokat kiröhögtem. A dohányos pontosan tisztában van a káros következményekkel, csak addig, amíg nincs meg az első intő jel, a függőség erősebb. Ezért egészségpropagandával nagyon keveseket lehet leszoktatni. A függőség irracionális dolog, a valódi függőket nehezen hatják meg az észérvek. Ezt egy nemdohányzó nem tudja elfogadni, a dohányos szemében viszont hiteltelen marad.

Egyetlen lehetőség van, ha mi magunk eljutunk oda, hogy le akarunk szokni, meg akarunk szabadulni egy rabságból és nem boldogságunk egy része vész el a leszokástól, hanem ellenkezőleg: boldogabbak lehetünk nélküle. Először magadnak kell bevallanod, hogy te valójában egy szertől függsz, függő vagy. Tehát nem vagy független, saját magát irányító ember és ez valahol mélyen zavar. Ha tehát a saját agyunkban eldől, hogy mi magunk akarunk leszokni, és nem azért mert mások szerint az jó lenne, akkor lehet esélyünk. Különben olyanok leszünk, mint 25 éve folyamatosan leszokók…

Ide többféle út vezet, nem hiszem, hogy egy mindenki számára üdvözítő út lenne. Én olvastam egy könyvet, ami segített megdolgozni az agyamat, használtam tablettákat és igazából az ötödik kísérletem lett sikeres. Nekem az jött be, hogy volt otthon cigi, és megálltam, hogy rágyújtsak, mert ha nem volt otthon azt nem bírtam ki, elmentem akár hajnal kettőkor is venni. Az első két hét gyötrelem, kínszenvedés, álmatlan fetrengés, otthoni magány volt. Persze, mert ha elmentem volna valahová, biztos, hogy valaki rágyújtott volna és akkor végem. Se strand, se sörözés, se buli. Csak a melót kellett kibírni. A második 2 hét már könnyebb volt és úgy egy hónap után éreztem azt, hogy talán már könnyebben viselem.

Azóta 21 év telt el és egy slukkot sem szívtam, még a szagától is undorodom.

Befejezésül még egyszer: ez csak az én történetem. Sem fenyegetés, sem ígéret arra, hogy mással is így történne.

nekem most nincs türelmem leírni ilyen szépen rendezetten, mint ahogy az előttem szólók csinálták, de úgy érzem, hátha valakinek segít, hogy megosztom:) szóval, én is sokat dohányoztam, napi 25szál, (néha jobb időszakokban csak 15), de bulikban egy este alatt 50szál is akár. sokszor próbálkoztam azzal, hogy csökkentem, nem sikerült, pótolni mással, nem sikerült, sportoltam helyette, akkoris maximum fél napig bírtam, egyszerűen lehetetlennek tűnt. addig jártam utána, hogy megtaláltam én is Allen Carr könyvét. én hangoskönyvben hallgattam meg, aznap még elszívtam egy dobozzal, és nem is igazán tudtam hinni abban a könyvben, gondoltm, hogy egy sokadik elrettentő könyv, ami arról szól, hogy milyen beteg leszek, de nem. nagyon érdekes, nemdohányzóknak is érdemes elolvasni, hogy megtudják, hogy mi is az a dohányzás, de ami a legfontosabb, másnaptól egy szál sem kellett, és nem is kívántam. még most is hihetetlennek tűnik, hogy annyi sikertelen próbálkozás után egyszercsak nemdohányzóvá váltam egy csapásra. azóta sem cigiztem, és nem is volt konkrétan, hogy szenvedtem volna egy cigiért, max egy év alatt 3x jut eszembe, hogy milyen érzés volt, de akkoris inkább kihúzom magam, és büszke vagyok arra, hogy már nem kell

ha kell a hangoskönyv, írj!