Rajtam kívül van itt még olyan aki kórházban volt és utólag jön ki rajta a hatása és nehezen tudta feldolgozni?

Igen elfelejtettem írni, szerencsére nem pszichiátria meg idegosztály, meg hasonlók sima kórházi osztály.

Az az igazság, hogy szerencsére nagyon gyorsan jobban lettem és utána már bezárva éreztem magam. Lelkileg viselt meg nagyon. Nem a dokik meg a nővérek, mert ők maximálisan szakmailag és emberség tekintetében is a legjobbat nyújtották, nem is gondoltam, hogy ilyen színvonalas a gyógyítás része. Ami lelkileg megviselt, hogy pont születésnapomon voltam bent és nem tudtam internetezni, Facebook-on ismerőseimmel, szeretteimmel a kapcsolatot tartani. Helyesebben közeli hozzátartozóim természetesen jöttek, de nagyon hiányzott, hogy nem tudtam a többiekkel a közösségi oldalon kommunikálni. Illetve, hogy nagyon szűkre szabottak a szabadidő eltöltései mikor nincsenek éppen vizsgálatok. Szívesen kimentem volna kórházon kívűl kb. 1 órára civil ruhába sétálni, pl venni egy ásványvizet, vagy csak emberekkel találkozni, látni egy fát, virágot a szép napsütést stb. Nagyon zártak a kórházak és ez elég baj.

1 hét és 2 nap. A szülinapomra rá 1 hétre engedtek haza délután.

Milyen betegséggel lehet bent lenni folyamatosan hónapokig?