A férjem szájüregi daganatos betegségben szenvedett. Az
orvos a legnagyobb dózisú sugárzást ajánlotta, a
szájüregében minden elégett tőle. Azóta egy kérdés
jár az eszemben: nem lenne-e helyesebb, ha őszintén
megmondanák, ha már nincs segítség?
De. Kötelességük a teljes körű tájékoztatás, és ezzel a megalapozott önrendelkezés jogának megadása. Mennyi időt élt még a férjed?
2021. aug. 4. 00:30
Hasznos számodra ez a válasz?
Ez egy nagyon vékony jég. A betegnek is kérdeznie kell, és az orvos sem tudja, hogy nála lesz -e javulás, ő csak lehetőségeket javasol, és esélyeket latol. Ráadásul nem tudhatja, hogy ez nála biztosan nem válik be, ő gyógyítani akar.
Egy másik aspektus, hogy a férjeddel mindent megbeszéltek, és ő ezt téged kímélve nem mondta.
2021. aug. 4. 01:13
Hasznos számodra ez a válasz?
3/16 A kérdező kommentje:
Az orvos a férjemnek javasolta a sugárkezelést, és mivel ő hinni akart benne, vállalta. Én- nyilván- nem beszéltem le, pedig tudtam, hogy 37 napi sugár nem múlhatik el nyom nélkül. A betegség felismerésétől számítva még egy évet élt, az utolsó fél évet elviselhetetlen kõrülmények közõtt, fogak nélkül, szétégett nyelvvel, szájpadlással, nyelési fájdalommal. Vajon ő hogy gondolta? Megérte? Jó lenne hinni benne, hogy így volt helyes.
Ó, borzasztó! Hát, nem így volt helyes, csak az ember, mivel laikus, elhiszi az orvosnak, amit mond, mert azt hiszi, hogy jót akar. Én is így voltam vele, utólag már nem támogattam volna a férjem kemoterápiáját, mert semmi esélye nem volt (csak ezt nem mondták), csak még gyorsabban hazavágta a szervezetét, mint amennyire a rák tette volna. Ha én kerülök hasonló helyzetbe, mindenképp kivasalom az orvosból, hogy mennyi az esély, és ha szinte semmi, akkor nem engedném ezt a procedúrát. Az emberkínzásnak csak akkor van értelme, ha életet ment, pusztán a szokásrend kedvéért nincs.
2021. aug. 4. 10:25
Hasznos számodra ez a válasz?
5/16 A kérdező kommentje:
4/4
Az volt a legborzasztóbb, hogy tudtam, ezt nem úszhatja meg, de hogy beszélhetném le róla, ha ő hisz benne? Ezzel talán elvettem volna az utolsó rwményét is. Persze azt nem tudhattam, hogy a sugár ekkora károkat okoz. Sepertem a konyhában, és a lapáton ott volt az egyik kihullott .koronás foga. Még most is sírok, ha eszembe jut.
Szörnyű! De szerintem ez az orvosok felelőssége. Ugyanez, hogy megmondjuk-e a halálos betegség tényét. Én se mondtam meg neki, mert gondoltam, hogy akkor idő előtt a teljes reménytelenségbe kergetem, de mai szemmel már megmondanám. A haldokló állítólag tudja a sorsát, de magára marad a félelmeivel, mert tapintatból senki nem beszél róla. Így viszont el se tudtunk búcsúzni, mert mire számára is egyértelművé vált a vég, addigra már nem tudott beszélni.
2021. aug. 4. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
Ez valami borzasztó, ilyenkor nehéz mit mondani, véleményt alkotni. Mivel a beteg kiszolgáltatott helyzetben van és nem ismeri a tényeket, ezért csak az orvosra tud hagyatkozni. Az orvos felelőssége az ALARA-elv betartása, tehát a haszon jóval nagyobb kell legyen, mint a sugárzás által keletkezett negatív hatás, ugyanis az az ép szöveteket is károsítja. Nem ismerem a körülményeket és én csak így tudok véleményt alkotni, de az orvos nem döntött jól szerintem. Azért ilyen helyzetben nem csak a daganat eltüntetése a cél, hanem az, hogy az életminőség rovására ne menjen, ráadásul a sugárzás késői hatásába is bele lehet halni. Viszont ez már megtörtént és azt gondolom, hogy a férjed döntését helyesen, tiszteletben tartottad, tehát a legjobban tetted ezt, ez majd később fog jelentőséggel bírni. Anyám is daganatos volt, sok ismerősöm is abban halt meg, egyiküknek sem mondott semmit sem az orvos, a sok kezelés csak károkat okozott bennük, semmi értelme nem volt.
2021. aug. 4. 15:55
Hasznos számodra ez a válasz?
8/16 A kérdező kommentje:
6/7
Valami olyasmire tapintottál rá, ami ott motoszkált bennem, csak mem tudtam megfogalmazni: igen, a búcsú hiánya. Ha bátrabbb vagyok az utolsó napokban... ezt ma már másként csinálnám. Pontosan érzed a kétségeimet, hiszen - ha jól értem a szavaidat - ugyanezt élted át.
9/16 A kérdező kommentje:
7/8
Ugyanezek a gondolatok forognak a fejemben, és úgy érzem itt nincs jó döntés csak rossz és kevésbé rossz közül választhatunk, de hogy melyik döntés hova tartozik, azt magunknak kell eldönteni.
Úgy érzem, az orvos - aki érzelmileg nem érintett - könnyebben elmondhatta volna azt, amit én képtelen voltam.
A férjem halála napjáig várta a műtétet, ami a daganat gyors növekedése miatt lehetetlen volt. Ő ezt úgy élte meg, hogy halogatják azt, ami megmenthetné.
Bocsánat, a férjed! vállalta a sugarat! Nem az orvost kéne hibáztatod.
Ha meg mégsem kéri, akkor is az orvos lenne a hibás, mert miért "nem beszélte rá".
2021. aug. 5. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: