Miért kellett így megalázni?

Régóta csúnyán köhögök, a háziorvos elküldött a tüdőgondozöba.

Először nem volt ott orvos, csak a műszeres vizsgálatokat végezték el a nővérek. Mondták, hogy majd az orvoshoz is menjek be legközelebb, amikor megyek az eredményért. Korábban volt egy műtétem, vigyem azokat a papírokat is, meg a másik, tartós betegségem papírjait is. Vittem mindent.

Erre, amikor mentem, egy arrogáns nővér nem akart beengedni az orvoshoz, hogy minek mennék be hozzá, már kiadta a papírt, a tüdőgondozói lelet negatív, haladjunk. Itt kétségbeestem. Mondom, de nekem azt mondták előző alkalommal, hogy be kell mennem, nem tudom, hogy mi a bajom, mindent megkapok, csak az információt nem. Durrogva levágta a papíromat, hogy JÓ! AKKOR BEMEGY! NEM FOGADTA EL A TÁJÉKOZTATÁST, AKKOR MENJEN BE! KINT VÁRJON, MAJD SZÓLÍTJÁK!

Kimentem, leültem, tényleg szólítottak. Bementem, ott ült a drnő. Elismételte azt, ami ott van a papíromon, mintha nem tudnék olvasni. Kérdezni nem engedett. Egy picit azért csak belevágtam a szavába: hadd kérdezzem már meg, mi a bajom? mitől köhögök egy hónapja, ha minden negatív? Rámripakodott: HÁT ÉN AZT HONNAN TUDJAM??

Pár mp-ig nem tudtam, hogy mit mondjak, úgy lefagytam. A számon volt, de már nem mondtam ki, hogy akkor ki tudja, ha nem a doktornő? Nem mondta el, hogy a porlasztót mikor, hányszor, mivel kell használni, csak porlasztó, porlasztó. Gyógyszert ne szedjek. Vissza mertem kérdezni, hogy miért? Hiba volt. Rámnézett megütközve, mint aki nem érti, HOGY MERTEM ezt megkérdezni, elkezdte csóválni a fejét, és idegesen mondta: azért, mert azt tenyészteni kéne, macerás, NEM MINDEGY? Már nem mertem mondani, hogy nekem nagyon nem mindegy, meg hogy elvileg azért vagyunk itt, hogy minden szükséges vizsgálat megtörténjen, ha kell, a tenyésztés is. Utoljára még azzal próbálkoztam, hogy előzőleg kérték a papírjaimat a műtétről meg a másik betegségemről, megmutassam? Mutassa. Mondtam, hogy letöltöttem az eeszt-ből (hivatalos eü felhő), itt van a mobilomon, és elővettem a mobilt. Itt felállt a drnő és azt mondta: NEKEM NYOMTATVA HOZZA. MAJD HA KINYOMTATTA.

ERRE SZÓ ÉS KÖSZÖNÉS NÉLKÜL OTTHAGYOTT ÉS KIMENT.

Néztünk egymásra a nővérrel pár percig bután, én szólaltam meg a kínos csendben, hogy akkor most mi legyen? Nem úgy vettem észre, mintha a kinyomtatottal vissza kéne jönnöm, hiába van kinyomtatva. Nővér: igen, ne jöjjön vissza. Ide ne.

És ennyi. Olyan megalázottan mentem ki, olyan megsemmisülve, mint még soha. Nem értettem, mi történik. És csak 1 függöny választotta el ezt a helyiséget a folyosótól, tehát mindenki végighallgatta a megalázásomat.

Egy másik, végre kedves nővér szánt meg és magyarázta el, hogy egyáltalán hogy kell használni a porlasztót, miután zavarodottan újra leültem kint, a folyosón, mert nem tudtam, hogy mit csináljak.