A Róbert Károly Magánklinikán kit ajánlanátok terhesgondozó nőgyógyásznak? Illetve kinek mi a tapasztalata az intézménnyel kapcsolatban?

Szia! Ahogy a dátumból látom, szerintem már meg is szültél. :-) De a kérdésre csak most találtam rá.

Remélem sikerült választani nőgyógyászt és intézményt ahol szülhetsz vagy szülsz majd.

Én igazából az intézményről osztanék meg, pár friss tapasztalatot. A feleségem, szeptember végén hozta világra egészséges kislányunkat a Róbert Károly Magánklinikán. Mi azért választottuk, mert azt gondoltuk, hogy jobb ellátást kapunk mintha egy állami kórházban szülnénk. De így utólag vissza gondolva semmilyen plusz dolgok nem kaptunk. Sőt sajnos ellenkezőleg örültünk, hogy végre elhagyhatjuk a kórházat. Ugyanis nagyos sok negatív dolog történt velünk, ezek már az ott dolgozok szakmai felkészültségét is érintik, mert most a szülés után 4-5 héttel is ezeknek a levét isszuk. A tapasztalatokat két részre osztanám: 1. szülés 2. pedig a csecsemő osztályon a 3 nap lábadozás.

1 SZÜLÉS: Ezzel nagy problémák nem voltak, el kell ismernem, hogy egy óriási élmény volt, hogy a mi kisbabánk hogyan jött a világra, milyen volt az első perce órája, és ahogy kezdte felfedezni a pocakon kívüli világot.

A szülész orvos (akit választottunk) nagyos segítőkész volt profi módon ált a dolgokhoz. De azért a magánrendeléséről ő sem sietett, hogy a megfelelő időpontban jöjjön világra kislányunk.

Amíg az orvos nem volt addig a szülésznők tartották a frontot, szó szerint, mert már ők is érezték, hogy most már itt az idő a születésnek. Őket meg kell dicsérni, mert nagyon profik voltak.

2. CSECSEMŐ OSZTÁLY: Az itt töltött napokkal már egyáltalán nem vagyunk megelégedve.

Kezdődött azzal, hogy az első éjszaka megkértük, a csecsemőgondozót, hogy vigye el a babát, hogy az anyuka egy kicsit tudjon, piheni az egész napos eseménynek után. Itt megjegyezném, hogy délután 4 órakor szültünk, de a fájások már hajnal 2 óra óta voltak, tehát a feleségem tényleg ki volt fáradva. Ezt este 9 órakor kértük. De a csecsemős úgy nézet ránk mintha már a gyerekünkről mondanánk le. Pedig ezt a lehetőséget a szülés orvosi is ajánlotta, hogy az első éjszaka pihenjen az anyuka.

Másnap különös probléma nem volt azon túl, hogy a szülés utána fájdalmakat kellett kezelni, erre Cataflamot kapott feleségem. A baba egésznap aludt és mi gyönyörködtünk benne, hogy milyen szép, :-) Bár már a 2. napon is feltűnt, hogy nem nagyon jön senki, hogy megnézze, hogy a mamával és babával mi van nincs-e valamire szükségük.

A problémák este kezdődtek, amikor a baba felkelt, és enni kért, természetesen cici rakva nem kapott semmit, mert 24 órára még nem indul be a tej, de valahogy ez nem tűnt fel még sem a nővérnek sem a csecsemős nővérnek. Hiába mondtuk, hogy most már tényleg éhes, de nem kapcsoltak.

Ezután 21-22 óra felé, amikor már teljes osztály felkelt a gyerek sírásától akkor először pár csepp vízzel próbálkoztak (ezt is mi kértünk, hogy legalább vizet hozzanak) majd később, amikor ők is látták, hogy az nem segít akkor hoztak tápszert és gyerek milyen csoda elhallgatott és szépen elaludt, ahogy egy jól lakott babához illik.

(Amíg valaki ebben a pillanatban feltenné a következő kérdést, hogy miért nem raktuk cicire, annak azt válaszolnám, hogy egész este azon volt, de még nem volt tej 24-órával születés után vagyunk.)

A pokol 3. napon kezdődött, amikor már baba is aktív volt. Ezen a napon jöttek a nővérek és mondtak, hogy egésznap cicin legyen, hogy be induljon a tej, plusz feleségem igyon legalább 3 liter folyadékot, de valamelyik nővér még 5 litert is mondott.

Azt bezzeg nem mondták, hogy milyen időközönként és mennyi ideig legyen cicin a baba. Én, amikor délelőtt beértem a korházba azt láttam, hogy feleségem fogja babát és sír. Kérdem tőle mi történt és mondja, hogy már egy huzamba 3 órája van cicin, de még mindig éhes a baba. Én ebből azt vettem le, hogy egy 2 napos csecsemőre ennyi ideje rá sem nézett senki.

Egész nap így ment a dolog. Volt, hogy kimentünk a folyósóra sétálni a babával csak, hogy kicsit megnyugodjon, a nővér minősíthetetlen módon ránk kiabált, hogy menjünk vissza és nem látjuk, hogy éhes a gyerek és tegyük cicire. Mondanom, sem kell, hogy feleségem, nagyon kiakadt és sírt. Végül nekem kellett tápszert kicsikarni nővérektől. A feleségem állapota nem csak lelkileg, de testileg is romlott. Elkezdett nagyon megdagadni a lába, keze és hasa, amit folyamatosan jeleztünk a nővéreknek és az orvosoknak, de azt mondták, hogy ez természetes folyamat. Arra az éjszakára már szorult szívvel hagytam őket a korházba. Utólag belegondolva bár ne hagytam volna őket ott.

A következő nap reggel jött a telefonhívás feleségemtől (ezen a napon mentünk volna haza), hogy baj van, mert a felgyülemlett víz miatt majdnem megrepedt a hólyagja. Katétert kellett berakni és több 3 liter folyadékot kiengedni, illetve további 2 liter egy óra múlva. Hát ennyit 3 és 5 liter folyadékról, amit inni kell! Meg ennyit, hogy mond valamit a paciens és komolyan kell venni!

Később tudtuk meg, hogy kapkodva leengedték a 3 liter folyadékot azzal is bajt csináltak, mert azóta 4 hete is ennek a következményeit éljük. Saját pénzből és saját időből járunk orvosokhoz, hogy a kórházban tapasztalt oda nem figyelést helyrehozzuk. Ja, azóta is katéterrel tud pisilni, ennek 4 hete.

A kórház szerencséje, hogy feleségemmel nem történt tragédia. Sajnos tragédia lehetőséget mi tapasztaltunk, mert láttuk orvos szemében, hogy egyáltalán nem nyugodt a történtekkel kapcsolatban, amihez ő és az ott dolgozó nővérek nagymértékben hozzá járultak.

Tehát, én a magánkórházat nem ajánlom senkinek, de ha valaki mégis ott szül és tölti az első napokat, akkor készüljön föl szakmailag az első napokra, mert a nővérek lehet, hogy kedvesek, de szakmailag nincsenek a helyzet magaslatán és a szülés utáni egyéb fájdalmakat és problémákat nem akarják meglátni, mert az csak nekik probléma. Anyukáknak azt ajánlom, mi sajnos nem így tettünk, hogy ne bízzanak az ott dolgozókban, hanem inkább bízzanak ösztöneikben és követeljék ki, amit úgy gondolnak, hogy szükséges a mamának és babának (tápszer, pelenka, orvosi vizsgálat stb...).

Ha szükséges, akkor kiabáljanak és hordják le őket a sárga földig, mert az élet sokkal fontosabb, mint néhány orvos és nővér kényelmes munkahelye.