Furcsák lettek az orvosok nagyon?

Kedves kérdező, én orvos vagyok szerintem nem lettünk furcsák.

Én soha nem néztem le olyan beteget, aki megadta nekem a minimálisan elvárható tiszteletet (magyarul nem volt tahó). A boríték érdekes kérdés. Én iszonyat éhenkórász tudok lenni, ezért örülök ha kapok mondjuk egy csokit, vagy valami ilyesmi apróbb ajándékot, amit tényleg hálából ad a beteg, a hálapénzt viszont gyűlölöm, azt meg pláne ha ellátás előtt akarják adni. Az egész rohadt hálapénzrendszer miatt van akkora szarban az egészségügy. A fiatalok többsége úgy gondolom így van ezzel, és az idősebbek is egyre inkább elutasítják.

Kérdezni mindig lehet, jogod van hozzá, ha a kolléga nem válaszol figyelmeztetni kell (ez hozzátartozó esetében nem mindig igaz, telefonon pedig nem igazán adhatunk infót).

Az sem mindegy, hogy mennyire problémás a beteg. Az például nálam is mindig kiveri a biztosítékot amikor a beteg azt állítja, hogy vagy tíz hatóanyagra allergiás, de persze erről semmi papír nincs, aztán kiderül, hogy az allergiát önmagának diagnosztizálta, mert rossz volt a gyomra gyógyszerbevétel után. Ha viszont a betegnek van mondjuk egy penicillin allergiája, és értelmesen el tudja mondani, hogy neki kiütései szoktak tőle lenni, meg feldagad a feje, akkor semmi baj a dologgal. Pláne, ha erről papírja is van.

Amiben viszont igazad van kérdező, az az, hogy mentálisan nem vagyunk jó állapotban. Az orvosok többsége túlterhelt és alulfizetett, nagyon sokan ki vannak égve, fáradtak, türelmetlenek. Sajnos magamról tudom, hogyha rossz kedvem van, vagy fáradt esetleg frusztrált vagyok akkor sokkal nagyobb erőfeszítést igényel empatikusnak lenni.

Igazából ti mint betegek ezen a helyzeten úgy tudtok változtatni, hogy senkinek nem adtok hálapénzt, a sebészeknek sem, és próbáltok ti is kicsit megértőek lenni, vannak rossz orvosok, de többségünk nem az. Az sem igazán segít amit az egyik előző kommentelő képvisel, hogy az orvosok csak ártani akarnak, meg minél több gyógyszert felírni. Ez egyszerűen nem igaz.

Biztos vannak olyan orvosok - jórészt az idősebb generációból -, akik megszokták a paternális orvos-beteg viszont és úgy gondolják, hogy nem kell semmit mondaniuk a betegnek, kiírják a gyógyszert, a páciens meg kussol és azt csinálja,a mit az orvos mond.

Nyilván ez nem helyes gyakorlat, magam sem követem, és szerintem a fiatal kollégáim többsége sem.

De azért meg lehet ám nézni a másik oldalt is: sok páciens úgy viselkedik az orvosokkal és a nővérekkel, mintha a seggéből rángatta volna őket elő.

Ott kezdődik, hogy hiába köszönök "Jó napot kívánok"-kal, kapásból fogja magát és letegez. Ennél már csak az a jobb, mikor még jófej módon fel is ajánlja, hogy "tehetem ám". Hát basszus, nem a haverja vagyok.

Aztán vannak a baromi türelmetlen betegek, akik azt gondolják, hogy az ő problémájuk aztán mindenkinél fontosabb, és mikor fél órát kell várniuk, teljesen kikelnek magukból, holott nem azért nem foglalkozol vele, mert a seggem vakarom, hanem van sürgősebb dolog is, mint az övé.

Aztán vannak azok, akik közértnek nézik az orvosi rendelőt. Ahelyett, hogy elmondanák mi bajuk van, rögtön úgy állítanak be, hogy "ezt meg azt kérem". Bocs, de azért végeztem orvosi egyetemet, hogy el tudjam dönteni, milyen vizsgálat indokolt az adott esetben. Ha ezt nem képes megérteni, akkor menjen el egy magánlaborba és majd ott megcsinálják neki azt, amit ő akar, még ha nem is indokolt.

Aztán van az igazi tapló, aki konkrétan messengeren írogat a nemtudomkinek, amíg te próbálnád kikérdezni és kórlapot írni neki (true story...).

És persze vannak azok (nem is kevesen, úgy az ügyeleti betegek 70%-a), aki totál indokolatlanul veszi igénybe a sürgősségi/ügyeleti ellátást, és fel van háborodva, ha nem nyalják ki mellé még a fenekét is.

Hidd el, aki normálisan viselkedik, azzal az orvos is normális lesz. Kérdezni és kérni is lehet, normális hangnemben.