Hogy viszonyultatok kiskorotokban a kúphoz?

A kupot en sem szerettem, olysn kellemetlen.

Én rengeteget kaptam, mert egész télen egyik mandulagyulladás a másikat követte és ilyenkor nagyon lázas lettem. Nincsenek rossz emlékeim róla.

Szar íze volt.

Engem nem zavart, sőt ha lehetne tabletták, oltások, infúziók helyett kúpot választani azt tenném. Nem vagyunk egyformák de számomra elfogadhatóbb lenne.

Én is sokszor kaptam még általános végén is ha nagyon belázadodtam. Korházba 7.végén vakbélműtét után is azt kaptam. Pont bent volt anyám. Megkérdezték tőle beadja ő vagy inkább a nővér. Anyám mondta persze beadja. Takaró fel, mondta forduljak oldalra és simán felnyomta. Csak azt nem szerettem benne hogy mindig várt vele kicsit ami után már bent volt hogy nehogy kinyomjam. Addig meg ott volt az ujja is :S

Nekem mindig az anyám dugta be. Még hatodikos koromban is. Akkor kaptunk himlőoltást és annyira belázasodtam, hogy semmi más nem segített, csak a kúp. Szerintem is jobb, mint a szurkálás, a keserű tabletták meg a kanalas gyógyszerek.

Amikor 2 x 5 éves koromban éjszakánként belázasodtam akkor, kaptam. Pizsama nadrág le, hátamra kellet feküdnőm, és, elővette a hűtőből. Nekem a macimat kelett fogom az, próbálta elterelni a figyelmemet. Arra emlékszem hogy hideg volt, nagy és nem fájt, csak annak éreztem mert a végbélem izmai össze záródtak és ez lehetetlené tete a a kúp beadását. Amikor hosszú szenvedés után, a végre sikerült felhelyezni akkor, pizsama nadrág vissza, és, erre emlékszem.