Ti hogy bírjátok ezt a karantént?

2 hét telt el.

Képzeld el magad orvosként, napi 16 órát dolgozva, betegek között, haldokló bácsikat vizsgálsz az intenzíven, aztán egyszercsak annyi beteg lesz, hogy 65 év felett egy elhagyott szobába rakod őket megfulladni, mert nincs már elég gép.

...

Ugye jobb, hogy végülis csak annyi a dolgod, hogy nem mész társaságba (futni meg kutyát sétáltatni még lehet) - hogy ne miuattunk legyen 10-100-1000x annyi esetük.

Én imádok itthon, kertes viszonylag nagy ház, és nincs párom, csak a gyerekem. Mindig van mit csinálni.

De el tudom képzelni akik 2 szobás panelba négyen, plussz az egész ház egyszerre otthon van, és szó szerint egymás agyára mennek.

De mégis azt gondolom ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Én viselem meg a karantént, nem fordítva :D

Amúgy se nagyon szoktam eljárni otthonról.

19L

Én itthon dolgoztam a válsághelyzet előtt is. Úgy hittem, majd jól fogom bírni, de tévedtem! :-( Hiszen épp azért, mert nincs főnököm, kötött munkaidőm, eddig azt tehettem, amit akartam. Tehát, akkor és oda mehettem, amikor akartam. Mivel krónikus beteg vagyok, most lehetőleg sehová nem kellene mennem. Így nagyon rosszul viselem a bezártságot!

Az, hogy kamasz gyerekeim is itthon vannak, akik eddig is kilométer-hiányban szenvedtek, annyi energia van bennük csak ront a helyzeten. Sokszor vitáznak, marják egymást, az idegeinkre mennek! :-(

Munkám, megrendelésem nincs, csak úgy, a magam lefoglalására dolgozgatok. Talán a válságizé után értékesíteni tudom majd. A közelgő pénztelenség gondolata viszont kikészít minket párommal! :-(