Azok akik komoly betegséggel vagy valamilyen nagy hátránnyal vannak az életben, hogyan tudnak pozitívak maradni?

Én igyekszek másra koncentrálni, és megkeresni, hogy mi az, amit ennek ellenére tehetek. Igyekszem úgy cselekedni, hogy a korlátok ellenére a maximumot tudjam kihozni magamból. Egyszerűen úgy érzem, hogy az, hogy valami korlátoz, az nem ok arra hogy szomorú legyek, mert még akkor is rajtam áll, hogy milyen hangulatban töltöm az életemet.

Van olyan, hogy amikor valaki rosszul szól, akkor magam ellen fordulok, és hibáztatom magam, amiért ilyen vagyok. Viszont ilyenkor mindig elkezdem keresni azt, aminek örülhetek. És ezzel az egy rosszal szemben megkeresem a sok jót.

Ezen kívül, ami nekem hatalmas motiváció: ha látom, hogy amin keresztülmegyek, az motivál másokat is arra, hogy szebbnek lássák a világot.

Volt, hogy féltem nagyon, és állandóan sírtam emiatt, hogy mi lesz, ha így végül meghalok. De rájöttem, hogy felesleges emiatt félnem. Hiszen minden ember félhetne ilyen alapon, hogy mi van, ha meghal.

Akkor változtattam a felfogásomon, és ez mindenképp jót tett.

Ráadásul én úgy döntöttem, hogy mivel a betegség a tudásban nem akadályoz, ezért az életemet arra szánom, hogy a hasonló embereken segítsek, így elindultam az orvosi pályán :)

Nem tudom, hogy ez kielégítő válasz volt-e, de remélem érted a lényeget :)