Miért ilyen kevés a kedves orvos?

Mert a legtöbb már kiégett, nincs empátia. A másik ok pedig a nagyképűség.

Mert kevés az orvosi kommunikációval kapcsolatos egyetemi tantárgy. A Pilling-fele Orvosi kommunikációról szóló könyvet mindegyiküknek kötelezővé tenném.

Az orvosegyetemi oktatásban sokszor elhangzik erre utalás, ami aztán megszilárdul a hallgatókban: "az orvos élet és halál ura". több évtizeden át részt vettem orvosi továbbképzésekben, amikor természetszerűleg magánbeszélgetésekre is sor került,onnan szereztem erről tudomást.

A szakmai vonatkozásokon kívül fontosnak tartom a beteghez való viszonyulást is. Tehát ne csak a betegséget nézze hanem a beteg embert egészben-és az együttműködéshez az is kell, hogy kialakuljon a betegben bizalom.

Négyes azért az nem mellékes szerintem, hogy kedves-e az orvos. Nem, nem arról beszélek, hogy mézes-mázos legyen és állandóan mosolyogjon, hanem arról, hogy korrektül, emberszámba vegyen, válaszoljon a kérdéseimre, és ne tudjon le két percben! Szerintem ebben semmi rendkívüli kérés nincs. Láttam már emberileg és szakmailag is pocsék orvost, de olyat is, aki olyan volt, mint egy valódi földre szállt angyal, akinek már a jelenlétében gyógyultál. Kifejezetten goromba orvost kevesebbet láttam (de aki az volt, az kegyetlenül), de olyat se gyakran, aki azért nem volt kedves, mert annyira a gondolataiba lett volna merülve a pácienssel kapcsolatban... Jó ideje szinte csak magánba járok, ég és föld a kettő. SZTK-ban letudnak területtől függetlenül két percben röhögve, nekem pedig ez nem kell. Persze van rossz magánorvos és rendes SZTK-s, de arányaiban azért nem ezt tapasztaltam.

Igazán semmiség! :) Egyébként aki igazán gyógyítani akar, az kedves. Nyilván vannak közvetlenebb és zárkózottabbak orvosok közt is, de a bizalomnak alapnak kell lennie a gyógyító kapcsolatban. Mogorva orvosban nem tudnék bízni, és szerintem ebben a többség egyetért. Van a betegnek épp elég baja, minek vele mogorván viselkedni?

Több konmunikációt kéne tanulnunk. Meg tényleg nagy a leterheltség sokszor. Én úgy érzem az esetek 90 százalékában türelmes és kedves vagyok. Viszont volt, hogy ügyeletben 2 órát aludtam, osztályon leviziteltem 20 beteget reggel, utána meg mivel beteg lett egy kolléga és alig vagyunk, le kellett mennem helyette ambulálni, de még elugrottam kávéért meg kifliért, negyed 10 körül értem le az ambulanciára. Egy frusztrált nő már ott beszólt, hogy örül, hogy nekem semmi dolgom és van időm kávézgatni míg ők itt várják, hogy méltóztassak idefáradni. Na pl. itt eldurrant az agyam és kiosztottam. Sajna bunkó voltam aznap a rendelésen, pedig mások nem tehettek erről. Később elkezdtem Bálint-csoportba járni és az sokat segített az ilyen esetek feldolgozásában. De tény, hogy van 1-2 kollégám, akihez én se szívesen szólok, olyan bunkó... 🤷‍♀️

9-es: persze neked sem kell mindent elturnod, neked is van emberi meltosagod. Amíg nem megalázó módon osztod ki a pácienst, addig szerintem nincs baj. Elvégre te is ember vagy. :)