Párkapcsolatban a bizonytalanságom a másikra vetítem, hogy tegyek ez ellen?

A pszichológusnál analizálás nem történt, sőt semmiféle tanácsot sem adott. Csak minden alkalommal beszéltetett, ő semmit nem mondott szinte. Kettőnél voltam, mindkettőnél ez volt. Ezért is hagytam abba, mert nem volt változás.

Érdekel a pszichológia, sokat olvastam a témában. Felépítettem így az önismeretem valamennyire. De ez a dolog nagyon mélyen van bennem. Egyszerűen nem tudok másképp állni a dolgokhoz, mint annak a hitében, hogy nem a személyem miatt. hanem valamilyen érdekből vannak velem. Hogy a szeretetük nem őszinte. Jelentéktelen mondatokat ennek tudok be. Ha visszafogom magam, nem szólok, elhessegetem, akkor ezek összegyűlnek bennem és akkor nagyobbat robban. Pl ellököm a másikat látszólag apróság miatt, napokra elzárkózom előle, nem megyek, nem hívom, azt mondom neki, magam akarok lenni. De ezek mind rombolják a kapcsolatot. Ő azt érzi, rendszeresen bemesélek magamnak dolgokat, és rá borítom. Nagyon fogékony a hangulatomra, azonnal meglátja rajtam az apró rezdülést is, szintén magára veszi, pl hogy nincs teljesen jó kedvem, biztos nem kívánom a társaságát. Szóval igyekszem nem rá borítani, de minden mindatát az elméletem igazolására használok, higy csak érdekből van velem. És mikor ezt már eléggé elhiszem, akkor mondom, hogy szeretnék egyedül lenni, ez napokig tart. Közben emésztem magam, és titkon azt várom, tegyen valamit, amiből azt érzem, akar engem. Mikor már nagyon hiányzik, akkor tudom belátni, hogy az egészet én generáltam, és akkor keresem, de megesik, hogy már aznap megnyomja a gombot....

De gáz ezt leírni, de sajnos ez van. Nevelem magam, de ezen egyszerűen nem tudok változtatni. Régen rosszabb dolgaim voltak ennél is, mást sikerült levetkőznöm, ezt csak max pár napra.

Nagyon jó az írás, amit belinkeltél, köszönöm szépen. Nem ismertem eddig a sémákat, de sok említett példa jellemző volt rám, egyesek ma is.

Egyik pszichológus 10 alkalmat javasolt, ennyit voltam, fel sem merült folytatás.

Másikhoz kb 2-3 hónapot jártam hetente. Fura volt, mert mintha azért mentem volna, hogy szórakoztassam a beszámolóimmal, néha elismerően vagy biztatóan reagált, meg rajzokat mutatott, hogy mi jut róluk eszembe, de ennyi. Mikor mondtam, hogy el kezdek iskolába járni egy képzésre, így nem lesz időm kisgyerek mellett még hozzá is járni, azt mondta, szerinte elleszek magam is, meg fogom tudni oldani a problémáim.

Nagyon nehéz ez. Most épp a páromat vártam, erre hívott, hogy csak később jön, mert pihenni szeretne. Az első reakció, hogy akkor ne gyere, ha ennyire nem akarsz. 3 napja nem találkoztunk, rosszul esik, hogy nem gond ez neki.

Tényleg kellene egy pszichológus. 🙄

5#, nehéz így létezni, jó lenne változtatni.

Olvasd el a cikket, amit az előző válaszoló belinkelt, nagyon jó.

Én is tudom az okot, több is van sajnos, nekem is elég romboló gyerekkorom volt.

A mostani párom szeretetnyelve az, mint amit igényleg, így vele szerethetőnek tudom érezni magam, de ezek a beidegződött reakciók engem us kikészítenek, nem hogy őt.

Megpróbálom erősen tréningezni magam ez ellen, de ez önkínzásnak érződik jelenleg számomra.