Szerhasználat - függőség - miért van ez az általános elképzeláés, hogy aki pl. szert használ, annak csak örömök nélküli élete lehet?
"Most már nem azért nem iszom, mert nem ihatok, hanem azért, mert hála Istennek van már annyi örömöm, feladatom az életben, hogy nincsen rá szükségem."
Sokszor hallom, h az alapkiindulás: megtalálni az igazi örömöket az életben stb stb. de közben a valóság az h ismerek én olyan kemény függőt, aki naponta dolgozik, sportol, éli az életét, bnője van, stb stb, és mégis masszív függő.
Miért ez a kiinduló feltételezés függők esetében?
na meg azt se értem, h a gyűlésekre járás mit javít a helyzeten. hát sokan konkrétan időt nem tudnak kiszakítani a napból erre, és megint ugyanaz a helyzet, azaz állítólag az örömtelen életüket kellene kibeszélni. na de miért?
kénytelen vagyok azt gondolni h nem ismernek valódi függőket vagy legalábbis csak egy típusát ismerik.
ti csak kompletten tönkrement, lecsúszott függőket ismertek?
válasza:Én csak lecsúszottakat ismerek,meg párat akik meghaltak.
Önsorsrontó senkiházi midegyik.
ezt se értem:
"""Sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, kodein, morfium, metadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain), nyugtatókat, altatókat és sok-sok alkoholt.
Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 18 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben."""
na de nem lehet tizenévekig intravénásan lőni ezt-azt. ezt se értem. én akiről tudtam, kb 4-5 év alatt rá is ment még fiatalon.
hogy van ez akkor? azt tudom elhinni, h tizen-huszonévig olykor elszív vmit, na de hogy intravénásan lője magát, sztem kizárt.
1
na ez az ... én is ezt mondom. és akkor állok értetlenül az ilyen cikkek és riportok előtt, amelyekben elmondják, hogy ők 30 évig keményen nyomták. ja hogyne ... csak nem ártem, miért gyártják az ilyen kamucikkeket.
válasza:
válasza: válasza:Hát én kőkemény politoxikomán függő vagyok. 18 éve használok drogokat, és kb 9 éve intravénás szerhasználó is vagyok. Itt viszont nem arra kell gondolni hogy naponta lövöm magam! (Pl én kb 2 hónapja lőttem be magamnak cuccot.)
Ez egy folyamat. Az embernek problémái vannak az életében. Kipróbál pár szert, és rövid időre igazán boldog, eltűnnek a problémák. A keményebb drogok (kokain, heroin) pedig olyan békét, nyugalmat, földöntúli boldogságot adnak - mint semmi más ezen a bolygón. Ezért ha valaki kipróbálja, és ismeri, tudja, hogy milyen ez - annak örökké ott marad a sóvárgás hiába is tiszta.
Na de nézzünk egy szerfogyasztót. Volt egy rakás probléma, ami miatt drogozni kezdett. Aztán hiába is áll le keményen pl rehabbal, gyűlésekkel, stb - mert a rakás probléma még mindig megoldásra vár.
Nálam is így van. Kemény évek kellenének hogy csak egy átlag ember szintjére hozzam fel az életem. Az életem ami 100 sebből vérzik. Ha nyögve nyelősen tiszta is maradnák, mindig ott lenne a csábítás. Minden nap arra gondolok milyen jó lenne ma belőni valami jobb cuccot.
Tehát vannak függők, akik azért lettek függők, mert eleve szenvedésteli volt az életük. Hiába lennénk x ideig tiszták, mert az életünket is sínre kéne tenni. Amíg pedig próbálnám helyrehozni az elcseszett életem, addig is szenvednék, és folyton tudnám hogy bármikor megint boldog lehetek 1-1 órára - ha veszek egy újabb pakk cuccot. Van aki erre képes, és van aki nem. Pl én nem találtam meg magamban az akaratot/elhatározást hogy tiszta maradjak. Sőt én már arra játszok hogy kb éveim lehetnek vissza. Reménykedem benne hogy egyszer csak vége lesz. Mivel a szerektől is 1-1 órára boldog az ember, de utána jön a zuhanás - és sokkal lejjebb kerül az ember - mint ahonnan indult.
Másokat is ismerek akik 5 meg 10 vagy több éve lövik magukat, és életben vannak.
Nem mindenki napi szinten lövi magát. Nekem is ha pár ezrem van füvet veszek, vagy olcsóbb cuccokat. Ha viszont 10 ezrem van akkor már exet vagy speedet veszek, és napokig lövöldözöm. De akkor is hiány van bennem. A hiány nálam csak akkor múlik el ha van 50 ezrem azt veszek 2 gramm kokaint, vagy heroint.
Tehát a függőség ilyen. Mi menekülünk az élet elől - amit nem tanultunk meg élni. Helyre meg nem tudjuk hozni, mert kilátástalan az egész..
válasza:6-os vagyok
Azt még hozzá teszem (mivel én próbáltam abbahagyni) hogy a gyűlések azért jók, mert ott végre kibeszélheti magát az ember. Nekem pl nincsenek barátaim. A szüleimmel/rokonokkal is hadilábon állok (mert tudják h drogos vagyok). Vannak drogos ismerőseim, akik megértenek részben - de nekik sem lehet bármit elmondani. A drogos ismerőseim mind érdek kapcsolatok. Állandóan figyelni kell mikor, és hogyan akarnak lehúzni stb. Szóval nincs senki pl nekem ezen a világon akinek elmondhatnám azt hogy valójában egyáltalán mit érzek. Ezért jók a csoportok. Ott bármit elmondhatok, és senki nem ítélkezik. Ott végre levehetem azt a páncélt amit máshol soha, és attól sem kell félnem hogy vissza élnek vele. Ez volt jó a csoportban, viszont már oda sem járok. én már feladtam a harcot a függőség ellen. Túl erős ellenfél volt :)
válasza:Amúgy meg még annyi hogy láttad már kérdező a dizájnerent?
https://www.youtube.com/watch?v=U4mYGf8jh64
Geri is több mint 20 éve nyomja, és még mindig él. (Persze neki is vannak kihagyásai - főleg a böribe.)
"Ez egy folyamat. Az embernek problémái vannak az életében. Kipróbál pár szert, és rövid időre igazán boldog, eltűnnek a problémák"
nem én próbálom meg mentegetni magam, kapsából tetszik a jóinduilat, csak simán nem értek egyet ezzel az általánosítással.
pl tudok olyanról, aki pont nem ilyen, nem volt neki semmi problémája, egyetemista, mellette komolyan sportoló, barátnő, menő kocsi, stb stb , minden ami kell. és hops, jött egy sérülés, az istennek se tudtak és tudnak kezdeni vele semmit, ő meg elkezdte lőni magát, csak simán, hogy a mindennapos életét tudja folytatni.
tehát semmi extra, nem azért mert hű de hiány volt neki és kellett valami pótlék, a frászt. csak azért h lábra tudjon állni a fájdalom miatt. és ez így megy 2-3 éve, pontosan nemtom, de állítólag addiktológián is pont ezért nem jutnak smemire, mert nyomják ezeket a sablonokat, miközben nála nem volt semmiféle pszichés sérülés, semmiféle hiány ami miatt örömöt keresett volna. csak a tűrhetetlen fájdalmat akarta elmulasztani.
most ilyenkor mi van? úgy tűnik, megakad a tudomány, és pont azért,mert az itt leírt -néha fals- sablonokra épít egységesen, holott aztán lehet abszolút más oka is a szerhasználatnak.
nemtom ki az a Geri, de nézd, olyan nincs h valaki nyomja keményen, aztán csak úgy kihagyja a böriben. van fogalmad, milyen életveszélyes állapotba tud kerülni egy megvonástól szenvedő drogos? én mentősként pontosan láttam már párszor, és ehhez elég csak egy Xanax-megvonás, ott is találkoztam már epilepsziás roham és eszméletlen állapotba került emberrel, mert túl hirtelen akarta elhagyni, amit pl 5 évig szedett.
nyilván egy intravénás szernél ez a rosszullét a sokszorosa, az egész keringése felborul és ott patkol el (jó esetben elviszi egy infarctus). szóval tényleg nem értem. bár ilyen egyszerű lenne mindenkinek, h na olykor tart egy kis szünetet aztán mehet tovább. de nem. aki ezt mondja, nem találkozott még keményen függő emberrel (ez alatt mondjuk azt értem, akinél a megvonás vagy halál vagy minimum egy intenzív osztály).
értem, amiket írtok, de ez egyfajta szerhasználóra igaz. lehet h ők a többség, de attól még lehet 85 más "típus" is ...
válasza:Nagyon sokféle szer van, és nagyon sokféle ember aki használja ezeket.
Amit írtál az tipikusan igaz az ópiátokra. Az embernek nagy fájdalmai vannak, és leszedálják valami ópiátos cuccal - később meg aztán ugye ezekre rászokik. Aztán lehet már nem írja fel neki az orvos, hát átvált a fekete piaci cuccokra, mert ugye már elvonása van (ami egyre rosszabb lesz). Az ópiátokra tehát általánosan igaz hogy váratlanul is bele lehet csúszni.
Hasonló a helyzet a benzókkal is. Felírják az orvosok úton-útfélen, aztán mikor rászokott az ember csodálkoznak, meg nem akarják emelni az adagokat stb. Egy pont felett jóval több bajt okoznak, mint segítenének.
Vannak olyanok is akik használnak szereket, de mégsem lesznek függők.
Valóban ahogy írod ezt nem lehet általánosítani. Nem lehet beletenni egy "sablonba".
Viszont az intravénás szerhasználat is szóba jött. Akiket én ismerek (beleérte magam is) mi menekülünk valóban az életünk elől - a világ elől. Egyszerűen mert nehéz dolgozni. Nehéz minden nap bemenni a gyárba dolgozni 200 ezerér. Nehéz lenne felelősségteljesen élni. Nehéz az egész élet, és innen nagyon nehéz lenne helyrehozni a sok 💩-t is amit hosszú évek alatt felhalmoztunk. Így aztán kilátástalan az egész. Ha boldog akarok lenni, akkor már csak a különböző színű porok maradtak nekem. Ezek meg szépen kikészítik az embert, és a háttérben még több szenvedést okoznak. De hát ez van. Nem én csináltam ilyenre ezt a világot. Ezt a rendszert. Ebben pl én így tudok működni. Menekülök amíg tudok, és a végén végleg megmenekülök. Vagy jöjjön aminek jönnie kell. Minden könnyebbnek tűnik - mint normális ember módjára viselkedni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!