Hígfosás a buszon?

Én így még soha nem jártam mint ma, már rendesen félek buszra ülni. Na szóval úgy jöttem el otthonról hogy csak kávét ittam de nem ettem előtte, utána sem. Buszmegállóban már éreztem hogy nagyon kell, tudtam hogy éreztem hogy híg lesz a dolog, de nem volt mit tegyek, felültem a buszra. 5 falun keresztül tartanom kellett, egyszer azt hittem hogy már oda is ment, nagyon nehéz volt tartani, nem igazán bírtam. A vége felé éreztem hogy kész, nem bírom tovább, most be fogok sz@rni. Egyedül voltam a buszon a sofőrrel, szóval nagyot égtem volna, de legalább csak 1 ember előtt xdd Jaj de amikor fel kellett állnom hogy menjek el az ajtóid, közben már éreztem hogy mindjárt kilövöm, ráadásul világos kék farmerben voltam, gondoltam magamban ha most befosok és úgy fog kelleni végig sétáljak a falun, kinyírom magam. xd Leszálltam és nem tudtam hogy most végül odament vagy nem, nem tudtam hogy a sofőr látta - e vagy nem. Ha odament volna tuti lássa, mivel figyelte az ajtót ahogy szálltam le. Úristen remegő kezekkel nyitottam ki a busz ajtaját, remegő hanngal köszöntem el (közben azt hittem hogy végül odament) remegtek a lábaim is. Leszálltam, én nem éreztem már annyira hogy kell, így gondoltam jó, végem, az odament. Nem tudtam leellenőrizni sem, mivel mellettem jöttek az autók az úton. Úgy mentem végig a fél falun hogy azt gondoltam fosos a nadrágom és mindenki bámul, aztán gondoltam ez lesz téma jó ideig. Csak akkor tudtam meg hogy nem ment oda mikor beértem a kapun, akkor le tudtam ellenőrizni a kezemmel, de még mindig nem voltam teljesen biztos benne, látnom is kellett. Ahogy beértem a házba, szaladtam is a wc-re (nem volt papír szóval külön kellett szóljak anyámnak hogy hozzon már egy papírt mert mindjárt befosok, ha még nem fostam be) Hozott nekem papírt, leültem, ekkor megkönnyebbültem, és csak utána lőttem ki ünneplésképp, nem kellett vele kínlódni, könnyű szülés volt, talán túlságosan is mert egy nyomásból telefostam az egész wc csészét. Ez az én sztorim, ezentúl félek buszra ülni, mert kitudja mikor tör rám még egy ilyen. Ha valakinek hasonló története van, mesélje el, szívesen olvasnám :)