Mit gondolsz a lelki betegségekről/ lelki fájdalmakról?

1x is azt, hogy itt ugyis mindenki csak bszogatja a masikat.

2x pedig mindenkinek vannak ilyen melypontjai, enis epp ott vagyok.

3x bogd ki magad, vagy szard le, es kezdjuj dolgokat, uj eletet, kezdj el uj embereket megismerni, es ne foglalkozz a zavaros erzesekkel.

A menekülés: végső soron nem megoldás, legfeljebb olykor, átmenetileg.

Tehát javaslom, inkább nézz szembe érzelmeiddel újra és újra. Óriási mázlid van, hogy művészhajlamod van, hiszen a művészi önkifejezés lényegileg segíti ebben az embert.

Van egy sejtésem, hogy netán visszaigazolásokat is vársz olykor(?) Az előbbi mondatod -ami az előző előtti hozzászólásra utalhat- mintha erre utalna. Mellékesen olykor jól jöhet, de alapvetően az öncélú visszaigazolásoktól nem jut előbbre az ember általában; úgy vélem.

A "mindenben szépet látni" egy önbecsapás, meglátásom szerint. Persze az optimizmussal egyet értek, ám a "vetítsünk a rosszra is jót" elvű önbecsapással már nem. Inkább szerintem igyekezz tárgyilagosan vizsgálni és megismerni a világot, ez az egyik kulcs.

A "mindenre szépet vetíteni" helyett inkább javaslom MEGKERESNI a VALÓBAN szép, igaz, őszinte dolgokat az életben, a világba, mert azok is léteznek.