Hogyan szokjak le ilyen helyzetben a kábítószerekről? 21/L

3 hónapja egy gyárban dolgozom, mert abba kellett hagynom a felső oktatási tanulmányaimat, nem fizetik már a szüleim, el kell tartanom magamat. soron vagyok, nehéz fizikai munkát végzek, ezért munka közben is állandóan cuccoznom kell (efedrin, ritalin, koffein, speed... bármi, ami pörget) mert különben nem bírom. ha haza érek általában nyugtatót (xanax, frontin, rivotril stb, bármi ami ki tud ütni) és altatót (z-szerek) szedek, mert különben nem tudok aludni. 3 műszakban dolgozom, sokszor hétvégén is, már fizikailag nem bírom. a karom állandóan zsibbad. napi több, mint 700x csinálom meg ugyanazt, 30 kilós ládákat emelgetek, ezen a helyen nagy részt férfiak dolgoznak de soha nem segítenek nekem. mikor elérkezik a hétvége, akkor szabadulnak el a dolgok igazán. alkoholt és füvet rendszeresen fogyasztok évek óta (kb 14 éves korom óta), régebben naponta füveztem, csak hát nagy tőle az étvágyam és olyankor sokat eszem. ezt nem érzem akkora problémának, inkább a nagy mértékű alkohol fogyasztásomat éreztem annak, ezért tudatosan csökkentettem ezt, de azért még mindig szoktam inni, csak nem annyit, hogy nagyon másnapos legyek. mivel hétvégén a barátaimmal vagyok, akik hasonló érdeklődésű körűek, mint én, ezért bele szoktam futni szintetikus kábítószerekbe is, olykor hallucinogén szereket is fogyasztunk (gomba, lsd) bár ezt azért ritkán. az utóbbi hetekben viszont nagyon sok stimuláns szert fogyasztottam és sajnos sikerült belefutnom dizájner drogokba is. (fogalmamsincs mi volt az, valami kristály, ecstasy tabletta) amit egy elég rossz és fájalmas lejövés követett. mivel félárva vagyok árvaellátás járt nekem, de miután abbahagytam az iskolát is utalták, amit vissza kell fizetnem (kb 100 ezer ft) és ma jött egy levél a NAV-tól, hogy 33 ezer ft illetéket kell fizetnem. teljesen össze vagyok törve, kb egy havi fizetésem a tartozásom, nem tudom mi lesz velem, kölcsön kérni nem akarok és nem is tudnék. úgy érzem ezen már semmilyen drog nem segíthet és muszáj szembe néznem a valósággal. felakarok mondani, folyamatosan állást keresek, de nem hívnak sehonnan. érettségim van, angolul beszélek, de nem kellek. annyira üresnek érzem magamat, hogy még a rengeteg cuccal sem tudom eltűntetni ezt az érzést, mert úgy érzem a semmiért robotolok, azért kelek fel, hogy életben maradjak, hogy tudjak dolgozni menni... és lekéne állnom a drogokkal, mert már kezdem úgy érezni, hogy ez így nem mehet tovább, teljesen kicsúszik a kezem közül az irányítás