Más is van ezzel így?

Úgy 2 éve kezdődhetett... Ha mondjuk nem tudtam merre kell menni,rám tört egy érzés,ami összezavart. Valahogy mindkettőhöz húzott,de más féleképpen,ezt nem lehet megmagyarázni.Ha elmentem egyik irányba,akkor éreztem,hogy valami nem oké,de az érzés egyszerűen borzasztó volt,így elmentem a másik irányba,csak hagyjon békén..Majd később ha mondjuk a tolltartóm nem volt egy bizonyos pozícióban,megint kínzott az érzés.Később ha pl. a kocsival leparkoltunk valahova,és amikor elfelejtettük hol parkoltunk megéreztem hol a kocsi. Aztán,lehet hogy ez én voltam,lehet,hogy nem,de amikor egy tanár dogát akart íratni,elképzeltem,az ő látószögét,és mintha megváltoztattam volna a gondolatát,arra,hogy ne írjunk,mert haladnunk kell,és sikerült. A tesitanárral is csináltam már ilyet.Ezek az első másfél évben történtek. Aztán jöttek az érzések a kezemben.Ezt sem lehet igazán leírni,de mintha képes lennék valamire...Ha például egy tárgyra akarok hatással lenni,érzem,hogy történik valami a kezemben/a kezemmel,nem tudom,de a tárgyal ne történik semmi. Érzem hogy tudok valamit csinálni vele,de semmi nem történik. Mindenek fölött az érzések a legrosszabbak. Ahogy kínozni tudnak. Csak azt tudom,hogy valami nins rendben,azt nem tudom mi,de az érzés megmarad. Van valaki,aki tudja miről beszélek?