Autista lennék?

Ma olvastam az autizmusról, Asperger szindrómáról. És elég sok minden igaz rám.

Gyerekként nem szerettem több gyerekkel játszani, csak egyel. Az utcánkban elő gyerekkel, aki a mai napig legjobb barátom. Viszont ha már többen voltunk, akkor rosszul éreztem magam és inkább félre vonultam.

Óvoda az kínszenvedés volt. Általában félre vonultam rajzolni, de az óvónők nem engedték, mondva, hogy játtszak a többiekkel.

Iskolában kitűnő tanuló voltam. Senkivel nem ismerkedem, nem szóltam senkihez. Ha kérdeztek csak tőmondatokban, pár szóval válaszoltam. És ez így ment nyolcadik osztály végéig. Nem beszéltem senkivel. Fura volt mindenkinek, de megszokták. Volt aki folyton szekált miatta, de megvontam a vállam és nem foglalkoztam vele.

Aztán jött középsuli, érettségi, technikum. Ott ugyanez a helyzet.

Ma már dolgozom és még mindig nagyon nehezen megy a kommunikáció. Van, hogy egész nap nem szólok senkihez. Csak ha kérdeznek, akkor is tőmondatokban. Vannak, akik baszogatnak érte, de hiába csinálják, akkor is leblokkolok beszéd közben.

Azt vettem észre, hogy egy emberrel jobban tudok kommunikálni. Mint többel vagy társaságban. Ott teljesen leblokkolok.

Ha beszélek valakivel, ideges, feszült vagyok. Nem tudom hirtelen mit mondjak. Aztán meg azon kattog az agyam, hogy mit kellett volna mondani, csinálni. Mit rontottam el.

Viszont írásban nagyon jól megy a kommunikáció. Van egy-két ember, akit neten ismertem meg és nagyon jóban lettünk. Volt akivel találkoztunk is. Na az már kínosabb volt, mert nem tudtam mit mondani, leblokkoltam. Az agyam meg folyton kattogott, hogy mondj már valamit. De azért el tudtunk hülyéskedni valamennyire.

Szoktam eljárni szórakozni, koncertek, események. De ott is általában csak magammal vagyok el. Kivétel ha valami családtag, rokon vagy olyan valaki jön velem, akit régebb óta ismerek.

Érintések is nehezemre esnek. Ha valakit meg kell öleni vagy valaki hozzám ér, egyből ideges leszek. Pedig vágyom rá, de inkább elkerülöm.

Vannak emberek, akiknek könnyebben megnyílok. Azoknál fordul elő, akik nem piszkálnak azzal, hogy csendes vagyok és elfogadják, hogy milyen vagyok. Kedvesen szépen, türelmesen beszélnek.

Bár az érdeklődés náluk is nehezebben megy. Szeretem, ha inkább ők beszélnek először, mesélnek magukról.

Suli, munka elvégzésében sísem éreztem hátrányban magam, sőt. Inkább kiemelkedtem.

Nehéz Kommunikáció és az érzelmek nehezen kifejezése, ami legjellemzőbb rám. Ez is inkább "élőben". Írásban sokkal könnyebb.

Ezeken kívül nem érzem magam furának, hülyének, kevesebbnek. Általában szeretnek az emberek. Nem vagyok depressziós meg semmi ilyen bajom nincs.