Mit lehet beszélgetni olyan emberrel, akinek napjai vannak hátra?

Közeli rokon, rákos, az orvosok már lemondtak róla, nagy fájdalmai vannak, hetente kétszer viszi el a mentő, hogy a közvetlen életveszélyt elhárítsák, de már semmilyen hosszútávú kezelést nem kap, nem műtik stb.

Nekem iszonyú kínos elmenni hozzá, mert már én sem tudom azt mondani, hogy "meg fogsz gyógyulni", nem tudom vigasztalni, erőt adni neki. Borzalmas látni a szenvedését, és borzalmas azt hallgatni, hogy minden orvos csak széttárja a karját, és egy "sajnálom"-mal hazaküldik.

Nagyon látszik rajtam a lehangoltság, látja rajtam a sajnálatot, és azt is látja, hogy szinte elbúcsúzni megyek. Benne azért van még élni akarás, és nem érti az orvosokat, hogy miért nem tesznek semmit.

Mit lehet mondani, amivel nem bántom meg, amitől picit jobb kedve lehetne egy kis időre? Mivel vigasztalhatnám?

Nem mehetek oda jókedvvel viccelődni, de már a gyógyulás reményét se adhatom neki, de azt se mondhatom, hogy "bírd már ki ezt a pár napot/hetet, aztán már jobb lesz".

A találkozást nem szeretném kerülni, de ezt sajnos nem tanultam meg, hogy mi ilyenkor a helyes viselkedés.

Kérlek segítsetek!