Pánikbetegségből van ki út?

27 éves nő vagyok, és a szó klasszikus értelmében nem vagyok pánikbeteg, de mégis az vagyok, csak nincs halálfélelmem ellenben nagyon rosszul tudok lenni. Régebben kihívtam volna a mentőt (sose kellett még szerencsére), de el tudom dönteni, hogy mikor van igazán baj és mikor csak a szorongásos rosszullétek. Én inkább erős szorongásnak mondanám a magamét, párosul hozzá jó néhány fóbia is. Szakembernél ugyan nem voltam (nagyon időszerű lenne), mert ha mennék is, magánba mennék. Pénzért talán jobban tudnak az emberrel foglalkozni (talán), de még az anyagiak nincsenek megteremtve ehhez sajnos.

A sima teltségérzéssel nagyon együtt tudok érteni, nekem pl az mindig kivált rosszullétet. Az is, ha úgy érzem megakad a torkomon egy falat étel, vagy pl ha egy kanál leves nem akar úgy lemenni a torkomon. Nagyon rossz szokásom, hogy a rágózás nyugtat engem, továbbá csipkedem magam - ami egy rakat kék-zöld-lila foltokat eredményez és még horzsolásnak is tűnik, de mára igyekszem legalább ezt leadni - nem mindig sikerül. Azért csipkedem magam, mert arra a fájdalomra "próbálok" figyelni és nem a szorongásos rosszullétre.

A buszozás nálam nagyon kiváltja a szorongást. A saját kocsi csak egy fokkal jobb. De ha mégis megerőszakolom magam, akkor kisebb rosszullét mellett akár buszon is tudok utazni - sokszor nincs más választásom, a leszállás előtt mindig jobban érzem magam. Csak nagyon fáradt vagyok agyilag és fizikailag is.

De úgy ámblok minden kiváltja nálam, de főleg más emberekkel való interakciónál. Első benyomás, ne dadogjak, ne essek el, ne menjek neki valaminek, ne ejtsek el valamit akár törékeny akár nem, ne éreztessem, hogy valamit elsőre nem értek meg és hülyének néznek, minden ami ahhoz kötődik, hogy az embereknek véleményük lehet rólam akár jó akár rossz. Most hogy belegondolok nekem a legnagyobb faktor az egészben a megfelelési kényszer, a mindenkinek való megfelelés és a maximalitás - ami bizony az esetek többségében sajnos nem sikerül pont a szorongás miatt.

Fárasztó ez a szorongásos dolog amúgy. Mindig pörög az agyam. Múltbéli eseményeken, a jövőbe, de sose a jelenbe. Nem tudok ellazulni. Egy sima kutyasétáltatás alkalmával is csak pörög az agyam. És ez lefáraszt.

Nem túl rég pl véradáskor lettem nagyon rosszul. Félbe is kellett hagyni a dolgot. Egy ideig biztosan nem próbálom meg - jó sokáig, amíg meg nem tudom oldani a szorongást.

Van kiút, csak szakember kell hozzá és nagyon rögös az út. Én a meditációnak fogok nekikezdeni - megszüntetni szerintem nem szünteti meg, de biztosan hatásos lesz. És ha már egy kicsikét is segít, főnyereménnyel ér fel.

Kedves kérdező, nagyon sok erőt kívánok neked a pánikbetegséged, fóbiáid, szorongásaid legyőzéséhez! Teljes mértékben átérzem a helyzetedet.