Éveken át tartó krízis helyzet, szorongás, betegség felismerése után hogyan tovább?

Elég összetett dolog, amibe kerültem most és nem tudom, hogy hogyan tovább.

Mindigis szorongó típus voltam. Bár mindig jókedvű, mert a dolgokat, mint a csikket elnyomtam magamban.

Sosem értettem, mi lehet a szorongásom oka, de most végre ráleltem egy-két írásra és magamra ismertem. Ez pedig a krízis helyzet.

A legdurvább szakasz az volt, amikor várandós lettem, amire már nagyon rég vártam. De nem dolgozhattam terhesen. Ebből az "élethelyzet változástól" daganatom is lett, amiből kikezeltek. Most itthon vagyok még a gyerkőccel, pszichológuahoz járok, de kevésnek érzem.

A problémám leginkább az az ezzel az állapottal, hogy a kapcsolatom rámehet, mert bennem van ez a szabadság vágy, de szeretem a páromat, semmi pénzért nem hagynám el, de mégis hajt a gondolat, hogy úgymond mint egy ku*va ezzel is meg azzal is együtt legyek, és ezen csak a még megmaradt önkontrollom tud segíteni, de mégis szenvedek ettől. Ebből szeretnék kikerülni valahogy még mielőtt olyat teszek meggondolatlanul, amit később megbánok.

Ez mögött valszeg hatalmas önbizalom hiány áll, mert a kemóktól kihullott a hajam, szemöldököm, vékony vagyok megint,parókát hordok.

De jó érzés, hogy vannak pasik, akiknek kellenék. Mert beszélgetni ilyenekről szoktam, és már úgyérzem ezzel is átléptem egy bizonyos határt. De jelenleg ezek az "udvarlások" adnak nekem napi szinten erőt ahhoz, hogy nem vagyok egy bányarém :)

Erőt a lányom is ad rengeteget, de önbizalmat csak a pasiktól kapok.

Nem tudom, volt e már valaki hasonló helyzetben, de nagyon kívácsi lennék, hogy ki mit gondol erről, tanácsokat várok, mert egy 7éve jól működő kapcsolatomat nem akarom eldobni egy ilyen zavar miatt.

Azt ne írjátok, hogy ha szeretném a párom, akkor nem lenne ez így, mert 1000% ban biztos vagyok benne, hogy szeretem és mellette van a helyünk, még akkor is, ha sokat vitázunk, ami jórészt annak köszönhető, hogy az indulataimat sem tudom helyén kezelni.

Ja még annyi, hogy ezek a pasik mint társ nem kellenének, tehát nem egy ilyen féle vonzalomról van szó, hanem csak szex.

Viszont, mióta.erre rádöbbentem, és a kezeléseknek is vége, párommal is többet szexelünk, és nagyon jókat, mint régen, az elején. Talán ezek a szabadossági érzések így nyilvánulnak meg, vagy nem tudom.