Orvosi? Sebészeti karrier? Nagyon nehéz?

Nehéz sokan feladjak....

De nem mondanam olyan neheznek mint mondjuk egy villamosmernok szakot BME-n.

"hagyta már ott valaki az egyetemet azért mert mondjuk nem értett valamit?"

-Hogy érted azt, hogy azért, mert nem értett valamit? Nyilván azért, mert mondjuk egy 200 oldalas jegyzetből nem értett 2 mondatot, még senki nem hagyta ott az egyetemet. :D És amiatt sem nagyon, mert 1-2 tantárgy rosszul ment.

De persze vannak olyanok, akik otthagyják az egyetemet, de szerintem náluk inkább a motiváltság hiányával van baj.

Én sem nagyon szeretek például tanulni, nehezen veszem rá magam, de csak emiatt nem hagynám ott az egyetemet, inkább ráveszem magam valahogy. Ráadásul egyetemen nem az van, hogy megbuksz egyszer valamiből, vagy neadjisten csúszol egy évet, és akkor most megáll a világ.

"iszont én szeretnék egy boldog családot alapítani de kicsit kesőnek találom a 34 évet pláne ha egyáltalán addigra találok magam mellé egy férjet. Viszont attól félek ha mindezt a tanulás alatt tennem (házasodás, szülés) nem tudnám bírni es felhagynék az álmaimmal vagy legalább pár évre abba hagynam és úgy mennék vissza. "

-Ahogy az első válaszoló is írta, csinálhatod azt, hogy megszakítod a rezidensképzést, vagy rögtön az egyetem után "elmész" szülni. Nincs ezzel semmi baj, ez már közel sem olyan jellegű, mintha egyetem közben mennél el babázni. Nekem is ez a tervem.

" Illetve azt is tudom hogy az orvostan hallgatóknak semmi életük nincs (nem sértés) csak a könyvek es tanulás 12 éven át"

-"Tudom" :DD - hát nagyon rosszul tudod. Annyira imádom ezeket a kliséket az orvostanhallgatókról, amiket olyanok találnak ki, akiknek közük sem volt soha az orvosihoz.

Van életünk. Szorgalmi időszakban nem is kevés, annyira azért nem vagyunk elhalmozva zh-kkal. A vizsgaidőszak tényleg húzós, de azért évi 2 alkalommal azt a 1,5-2 hónapot bőven ki lehet bírni. Igen, ilyenkor tényleg nincs nagy szociális életed, és szórakozásod. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor találkoztam a barátaimmal május közepe óta. De szorgalmi időszakban tényleg nincs ilyen gondunk. Ismerek olyanokat is, akik heti 2x-3x buliznak, és tök jól megy nekik a suli.

Arra van időd, amire szánsz.

"most kicsit nagyobb lettem es rajöttem nem csak ebből áll az hogy orvos vagy"

Az nagyon jó, hogy erre rájöttél, mert az tény, hogy a valóság - pláne a magyar egészségügyben - marhára nem olyan, mint a Vészhelyzet meg a Grace Klinika. Bár alapvetően az orvoslásban mindig vannak új kihívások, akadnak érdekes esetek, de a legtöbb szakmában azért vannak kicsit monotonabb dolgok is, valamint rengeteg papírmunka, küzdelem a betegekkel és az egészségügyi rendszerrel stb. Szóval az semmiképp sem baj, ha kiléptél ebből az álomvilágból, mert különben igen nagyot tud csalódni az ember. (Pl. a sebészeten sem fogsz minden nap marha ritka dolgokat operálni, a napjaid nagy részét vakbél, epehólyag és sérvműtétek fogják kitenni...).

"az orvosi egyetemhez iszonyat sok kitartásod kell hogy legyen."

Igen, kell hozzá kitartás. Gyakorlatilag a lelki stabilitás az, ami az orvosin legjobban kell.

"hagyta már ott valaki az egyetemet azért mert mondjuk nem értett valamit?"

ÖÖÖ...azért, mert egy dolgot nem ért az ember, attól miért hagyná ott? Még ha egy egész tantárgyat nem ért, akkor talán, bár akkor jó eséllyel nem önszántából hagyja ott, hanem x vizsga után repül.

De azért alapvetően az orvosihoz vagy kifejezetten jó logika és gyors felfogóképesség, vagy marha sok szorgalom kell. Ha mindkettő megvan, akkor azért elég jó eredménnyel is el lehet végezni, ha mindkettőnek hiányában van az ember, na akkor fog elbukni.

" Tudom hogy ez az egyetem elkezdésétőll számítva összesen 12 év. Azaz ha számolunk plusz minusz egy két évvel akkor az azt jelenti hogy szerencsével 34 évesen szakorvos lehetek. "

Ez hogy jött ki? 18+12 az csak 30, ha még 2 évet csúszol, az is csak 32.

De amúgy nem értem miért gondolják az emberek, hogy amíg nem szakorvos az ember, addig olyan, mintha csak valami tengődő diák lenne. Ez nem így van. Egyetem után elkezdesz dolgozni, pontosan ugyanazt csinálod, mint egy szakorvos, csak kisebb a felelősség és nagyobb feletted a kontroll. Ugyanúgy dolgozol, ügyelsz, műtesz, fizetést kapsz, sőt, azért pár év után még beteg is ragad rád, még ha nem akarod, akkor is. Szakvizsgával annyival vagy előrébb, hogy sokkal szabadabban dönthetsz bizonyos dolgokban, nem kell, hogy szakorvos asszisztáljon neked műtét során, hanem bemehetsz egy rezidenssel is, valamint nyithatsz magánrendelőt. Szóval szakvizsga nélkül sem egy életképtelen akárki vagy, hanem egy orvos rengeteg kompetenciával.

" Viszont én szeretnék egy boldog családot alapítani de kicsit kesőnek találom a 34 évet"

Szülhetsz egyetem alatt is, szülhetsz szakképzés előtt és alatt is. Senki nem mondja meg, hogy neked márpedig előbb le kell szakvizsgázni, csak utána mehetsz szülni. Felnőtt ember leszel, akkorra időzíted a gyermekvállalást, amikorra akarod.

"az orvostan hallgatóknak semmi életük nincs"

Ez egy baromság. Ahogy az előző írta, szorgalmi időszakban elég sok ideje van az embernek, ha képes szelektálni az órák között. És szerintem vizsgaidőszakban is juthat idő pihenésre, kikapcsolódásra, barátokra, ugyanis senki nem tud 16 órán keresztül folyamatosan tanulni. Maximum úgy csinál, mintha tanulna, vagy erőlködik, de effektív úgy sem lesz. Nyugodtan meg lehet csinálni, hogy tanulsz 8 órát tényleg effektíven, a maradékban pedig eszel, alszol és kikapcsolódsz. Mi simán kimentünk esténként borfesztiválra a barátnőmmel a legnehezebb vizsgaidőszak kellős közepén is. Persze nyilván nem csaptuk szét magunk és nem hajnali 2-ig voltunk ott, de pár óra lazítás, beszélgetés igen is bele kell, hogy férjen. Csak a tanulásra szánt időben tényleg tanulni kell, és nem szenvedni.

"csak a könyvek es tanulás 12 éven át.."

Az előbb leírtak is csak az első 6 évre, az egyetemre vonatkoznak. A második 6 évet nem úgy kell elképzelni, mint az egyetemet, hogy előadásokra jársz meg tanulsz és néha vizsgázol. Dolgozol és közben megtanulod a szakmát. Gyakorlatban, nem könyvekből.

Egyébként, csak jó tanácsként mondom, hogy ha valóban sebészeti szakmában szeretnél nőként elhelyezkedni, akkor keményítsd meg magad rendesen és ne legyél ilyen kétségbeesett, mert úgy eltaposnak mint a fene. Akármennyire is nőiesedik a szakma, azért a sebészeti ágakban akkor is férfiuralom van, neked nőként háromszor annyit kell letenni az asztalra, hogy emberszámba vegyenek. Mondom ezt úgy, hogy nőként dolgozom ilyen területen. Nem lebeszélni akarlak, csak azt mondom, hogy mimózaként nem lesz belőled sebész, csak ha nem kételkedsz, eltökélt vagy és kiállsz magadért.

Szülész-nőgyógyász szakorvosjelölt vagyok. Ez is műtétes, klasszikusan férfi szakma. Ráadásul a magam 165 centijével és 54 kilójával nem vagyok valami tekintélyt parancsoló alkat. Ezért, tényleg tapasztalatból mondom, hogy ilyen területen valamivel kompenzálnod kell, ha versenyben szeretnél maradni.

#5. válaszoló