Normális, hogy még mindig nem tudom beadni az inzulint? Én vagyok a béna?

Szia! Hàny èves vagy?

Én 19 évesen kerültem kórházba cukorbetegséggel, kedden mentem, szombaton jöttem. Apum is cukorbeteg szóval tudtam hogy kb mire szàmítsak. De tűfóbiám van, rettegtem (rettegek most is) a tűktől, filmekben is ha tűs jelenet van, mindig becsukom a szemem.

Nekem a kórházban 2 dolog segített, ami átlendített a ponton:

1, anyum közölte velem hogy addig úgysem fognak hazaengedni amíg nem tudom egyedül beadni (és nyilván nem akartam heteket benn lenni)

2, mint mondtam apum szintén cukorbeteg és az egyik alkalomkor amikor benn voltak meglátogatni, éppen kaja idő volt, én meg ott szenvedtem, nem mertem megszúrni magam, és akkor apum arcán megláttam azt a mérhetetlen szomorúsággal kevert csalódottságot, abban minden benne volt. Az hogy sajnál hogy én is ilyen lettem, hogy mennyire nehéz lesz ezután az életem,pláne ha meg sem merem szúrni magam. És ekkor kaptam egy hatalmas erőt, ez segített nekem.

Egyébként lassan 3 éve vagyok cukros, de néha még most is megremeg a kezem, meg elkap az agybaj hogy egyszerűen bárhova odateszem a tűt, épphogy odaérintem a bőrömhöz, már fáj. De ezen valahogy túl kell lenni.

Még az jutott eszembe, hogy hová adod be? Mert pl nekem csak combba mutattak a nővérkék, de nekem hasba sokkal könnyebben megy.

Ha bármi kérdésed lenne, vagy csak szeretnél beszélgetni róla, írj nyugodtan.