Hogyan nyomjam el a tűfóbiám vérvétel közben?

Ahogy az első mondja, ne nézz oda.

Nekem nem a tűvel volt bajom, hanem a vérrel. Annak sem kifejezetten a látványával, hanem a tudattal, hogy most belémböknek egy tűt, és szépen leszívják a véremet. Rendszerint nem néztem oda, és mélyeket lélegeztem, illetve szerencsémre édesanyám ápolónő, így legtöbbször ő végezte a dolgot, tudta mi a helyzet (de erről bármilyen nővért informálhatsz, hálás lesz érte, hogy előre szóltál hogy hajlamos vagy rosszul lenni.)

Azóta véradó lettem. Még mindig hajlamos vagyok a vége felé elszédülni a hirtelen vérveszteségtől, de mindig szólok már a szúrás előtt, hogy fektessék el nekem az ágyat, mert ilyen gondok szoktak lenni. A procedúra végeztével még fekszem kicsit, aztán mehetek a dolgomra.