Milyen esetekben szoktak illetve milyen esetkben indokolt az amalgám tömés használata?

Az amalgámtömés feltétele egyrészt hogy esztétikailag ne látható helyen legyen, másrészt hogy megfelelő mennyiségű foganyag legyen a preparáláshoz (az amalgám csak mechanikailag rögzül, nem úgy mint a kompozitok). Illetve az is fontos hogy a betegnek nem lehet fémallergiája vagy túlzott mennyiségű amalgám a szájában. Ez alapján azt lehet mondani hogy leginkább a kis vagy közepes méretű szuvasodásokat lehet vele ellátni (egy felszínű tömés, a rágófogak rágófelszínén).

Elméletben olyan nincs hogy az amalgám kifejezetten indokolt lenne, gyakorlatban viszont van hogy hasznosabb mint a fehér színű kompozit. Az amalgámnak ugyanis sokkal jobb a széli záródása és nem zsugorodik a megkötésekor - ezzel csökken az esélye a másodlagos szuvasodás kialakulásának, illetve a tömés utáni fogérzékenységgel sem kell számolni (az amalgámot mindig alá kell bélelni). Ez különösen olyan pácienseknél hasznos, akik nem tudják biztosítani a 100%-os szájhigiéniát (általában önellátásra képtelen, visszafordíthatatlanul mozgáskorlátozott vagy szellemileg korlátozott személyekről van szó).