Járt már valaki hipnoterápián? Érdekelnének a tapasztalatok.

Szerintem semmi félelmetes nincs benne.

Nekem a hipnózis olyan volt, mint egy nagyon-nagyon ellazult állapot. Talán a félálomhoz lehetne hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy nem csak "történnek" a dolgok: végig tudatomnál voltam, bármikor félbe tudtam volna szakítani a szeánszt.

A traumatikus élményeket gyakran "erőszakkal" nyomja el az ember, ilyenkor tudatosan nem tudja átgondolni őket, nem tudja feldolgozni (de például gyakran álmodik vele, vagy a tudattalanban átformálja - a félelmet vagy szomorúságot haraggá vagy hasonlók). Ebben segít a hipnózis ellazult állapota, ami feloldja a felépített gátlásokat. Ilyenkor valóban lehetnek erős érzelmi reakciók, meg minden, de ez segít feldolgozni a múltat.

A csecsemőkori emlékekkel klapcsolatban én bizonytalan vagyok, elképzelhetőnek tartom, hogy vasnnak emlékek, amik előjönnek. A műtét közben történtekre is lehetséges emlékezni, legalábbis akkor, ha nem volt elég mély az altatás, ilyen esetekben, úgy tudom, maradhatnak az emberben kellemetlen/rossz emlékek, vagy rossz benyomások, amiket esetleg nem is tud mire vélni.

Az előző életes hipnózisokat én sarlatánságnak tartom, ezóizének.

Nekem nem trauma-feldolgozó hipnózisban volt részem, szóval ezt a részét nem tudom.

Abban biztos lehetsz, hogy látott már ilyet épp eleget. A pszichológus feladata az, hogy pártatlanul, külső szemlélőként figyeljen téged.

Ezt mind megbeszélheted vele. Nem tudom, mióta jársz hozzá, de szerintem kialakult már valamiféle bizalom benned iránta. Hát most annyit kell tenned, hogy gyakorlatilag úgy ugrasz a sötétbe, hogy nem látod azt, aki elkap.