Mit kezdjek a stresszel, szorongással? Egyre elviselhetetlenebbé válik.

17 éves lány vagyok. Több, mint egy éve járok pszichológushoz szorongással, pánikroham jellegű rosszullétekkel. Egy ideig tűrhetőek voltak, viszont júniusban volt egy rosszullétem, ami mindent megváltoztatott. Évzáró előtt pár órával találkoztam egyik barátnőmmel, vele töltöttem az időt. Végig szorított a torkom és végül hánytam is, emiatt az évzárón nem vettem részt. Azelőtti napokban nem is ettem, mert nem volt étvágyam, ami eléggé gyakori. Ezután 3 hétig ment a hányás, étvágytalanság, ordítva zokogtam mert féltem hogy le fogok fogyni, és úgy fogok kinézni, mint egy anorexiás (160 cm vagyok és 45 kg szóval indokolt a félelmem), kórházba kerülök, stb.

Nem merten egyedül kimenni az utcára, mert féltem, hogy megint rosszul leszek, és enni is alig mertem.

Végül a pszichológusom elküldött az ügyeletre, ott kiderült hogy refluxom van. Írtak fel gyógyszert, azóta nem hánytam, de iszonyatos hányinger és torokgombóc érzése még mindig jelen szokott lenni, főként amikor félek. Egyedül nem merek utcára menni, főleg városba. Jelenleg diákmunkán vagyok ahol anya is dolgozik, vele csinálok mindent, de így is annyira stresszelek, hogy minden egyes reggel hányingerem van és fullasztó torokgombóc érzésem. Végül elsírtam magam, így valamennyire megkönnyebbültem, de következő nap megint számíthatok erre. Teljesen kivagyok készülve, rettegek mi lesz velem így, iskolába szeretnék járni szeptembertől és normális életet élni.

Hátteremről annyit, hogy anyával jó kapcsolatom van, olyan hogy ,,apa" számomra nem létezik (nem ismerem), vannak barátaim, igaz nem olyan sok de én nem is vágyom többre, és közel 1 éve van egy jól működő, boldog párkapcsolatom.