Úgy érzem semmi értelme nincs az életemnek. Olyan mintha egy gödörben ülnék aminek csúszik minden fala és lehetetlen kimászni. Valami ötlet, hogy jussak ki belőle?

Kéne társaságba járnod, minél többet, még akkor is, ha az elején kissé feszengősnek is érzed a dolgot. Ne gondolkozz azon, hogy kilógsz-e a sorból, vagy hogy mennyi az átlagos életkor; menj és csináld: táncóra, főzőtanfolyam, kirándulás, sport stb.

Nagyon tudom javasolni a jógát: egyrészt átmozgat, másrészt valahogy rendbe teszi a lelki dolgokat és nem utolsó sorban társaság is.

Ezen túlmenőleg érdemes lenne talán elmenned életvezetési tanácsadóhoz, vagy akár pszichológushoz, hogy megértsd, hogy mit is szeretnél elérni az életben és vajon ahhoz mit kellene tenni.

Nos én épp 29 vagyok és előre szólok, hogy nem kárörvendésnek szánom a reagálást, de kifejezetten élvezem, hogy egyedül vagyok!

Szerintem jót tenne neked, ha más perspektívákat is magadévá tennél például, hogy van egy olyan gondolkodásbeli állapot amely segítségével kizökkenthetetlen nyugalmi állapotra tudsz szert tenni ezt úgy hívják, hogy ataraxia szerintem bámulatos dolog!

Vagy például a Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmben elhangzott Bill Nighy tanácsa miszerint olyan nagy és felfoghatatlan ez az egész amit univerzumnak hívunk, hogy esély sincs a megértésére, úgyhogy jobb ha elfoglaljuk magunkat a kis dolgainkkal és inkább a mának érdemes élni mint kutatni a végtelent!

Szóval akár a csúszós gödörben is megtalálhatod az örömöd, de az is lehet hogy miattad csúszós pontosabban a tudatalattid üzeni, hogy jó neked így, sőt még repülő rajtot is tudsz venni a csúszós falak miatt csak rajtad áll a dolog, ajánlom figyelmedbe Braskó Csaba vagy Tóth Gábor "BioGabi" munkásságát!