Összecsaptak a fejem felett a hullámok, nem látom a kiutat, hogy maradjak talpon?

Most jutottam el odáig hogy nem tudom, hogyan tudnék még talpon maradni. Tudom, sokak problémájához képest kicsi az enyém, de azért ne vessetek meg.

Férjem van, gyerek még nincsen. Gyermekkoromtól kezdve erősen szorongok, egész életemet lelki problémákkal küzdve éltem le. Ez is nehéz nagyon.

A lakás, amelyben lakunk, nagyon problémás, pihenni ott nem lehet, erről nem írnék többet. Az egyetlen megoldás a költözés maradt, de arra jelenleg nincs kilátásunk anyagilag. Emiatt egyre rosszabbul teljesítek a munkahelyemen, jöttek az egészségi problémák a kialvatlanság miatt, majd a héten eljutottam oda, hogy komoly hibát vétettem, ami miatt elveszthetem az állásomat és jogi problémák elé is nézhetek (az állásomról most nem írnék, nem is ez a lényeg). Egészségileg nagyon leromlottam, most folyamatosan kivizsgálásokra járok, mert rendszeresek már az ájulások a fáradt, hajszolt életvitelem miatt. Sportolni már egyre kevésbé van energiám, igazából már alig van bármire. A barátokkal sem találkozok már, nincs energiám, de nem is keresnek úgy veszem észre.

A családom szerencsére támogató, de nekik is rengeteg bajuk van és nem mondok sok mindent, mert nem akarom, hogy miattam is aggódniuk kelljen. A férjem támogat, de úgy érzem, egy ponton túl nem tud már segíteni és lelkileg neki is megterhelő a szenvedésem.

Járok pszichológushoz, de ez egy nagyon hosszú folyamat. Úgy érzem, nem bírom ki, amíg végre jobban leszek és már nem is tudom, leszek-e valaha jól, vagy mindig itt lesznek ezek a démonjaim, amik nem hagynak élni. Gondolkoztam a szorongásoldón, de egyelőre nem akarom szedni, mert nem tartom egészségesnek. Görcsösen igyekszem csak pozitívan gondolkodni, de sokszor már nem megy, annyira megvisel minden, ami most történik velem.

Előbb-utóbb kifutok az időből, ameddig lehet gyerekem, de annyi bajom van, egy nagyra nőtt, rémült gyereknek érzem magamat sok szempontból, aki nem tudom, hogyan állna készen egy gyermekről gondoskodni. Egyszóval sok minden között ez is nyomaszt, de ez csak egy csepp a tengernyi bajom közül.

Aki átment nehéz élethelyzeteken, hogyan tudtátok ezt kibírni ép ésszel? Semmi jövőképem nincs, nem látom ebből a kiutat, mire gondoljak, mit tegyek, hogy kibírjam ezt?