Van itt olyan, aki nagyon elkeseredett, és bármit megtenne egy új életért?

Mentálisan nem vagyok elkeseredve, azonban szellemileg igen. Sajnos Magyarországgal van a gond. Kedvelem körülöttem az embereket, sokszor kedvesek, azonban a gondolkodásuk keleti.

Elsősorbna a politikában és az életvitelből látszik. Nyugatra harcolnak a bolygóért, klímaváltozás, megújuló erőforrások a fő témák, nálunk meg el sem ismerik hogy ezek fontosak lennének.

Az erkölcsökkel is rengeteg gond van: Magyarországon rutin a hálapénz például, Németországba pedig megsérted az orvost ha felajánlasz neki ilyet.

Önzőség, korruptság, gonoszság és nem látok kiútat ebből.

Egyszerűen evolúcióilag nem érett a magyar társadalom, hogy nyugativá váljon.

Szeretnék Magyarországon élni, hátha-hátha. De úgy is érzem hogy menthetetlen ez a társadalom. Pár ember harcol érte, mint Puzsér, de őt meg megpróbálják szétszedni még azok is, akiknek az érdekeit próbálja képviselni.

Fejlettebb országot szeretnék. A korrupt, simlis, gonosz keleti kultúrától eltávolodni végre.

Ezek az érzéseim, bár nem szeretnék senkivel beszélni róluk.

Csak megemlítem, hogy Ti akik olvassátok légyszíves próbáljatok meg erkölcsösek lenni! Nem korruptak, még akkor is ha csábító az ajánlat. És békét szeretet hírdetni, mert az a menő a folytonos ellenség képzése helyett!

nem annyira nem, de ez annak köszönhető, hogy külföldön élek, habár most nincs munkám, de az élettapasztalat amit az elmúlt 5 évben szereztem segít a nehéz napokon

Az időm 95%-át egyedül töltöm mostanában, de inkább önfejlesztésre hasznalom, mint kesergésre

Ha valamiben ordibálisan nagyot csalódtál akkor csavarnod kell a gondolkodásodon, az elvárásaidon, elvégre mégsem utálhatod a gravitációt azért mert az lefele húz

Epilepsziás lettem, olyan irányba fejlődött a személyiségem, olyan szakmák kezdtek érdekelni, ami nem összeegyeztethető ezzel a betegséggel.

Most nem tudom, mit kezdjek magammal. Szerintem nagyon nem érdemeltem ezt meg...

F