Akik voltak már pszichológusnál! Milyen problémával mentetek? Mit mondott? Segített végül rajtatok? Mennyi idő kellett ahhoz, hogy jobban legyetek?

Depresszió, szorongás

Hogy szar a családi hátterem

Igen

Pár hónap

Még mindig járok, érzek javulást. Az, hogy valakinek őszintén megnyílhatok, nagyon jó érzés, és olyan, mintha megértene. Persze lehet, hogy nem, de nem érdekel, megkönnyebbülés az egész

Iskolás koromban is elvittek, többhöz is.

Jóval később felnőttként én is elmentem, kettőhöz is.

Egyik se mondott semmi értelmeset és semmi értelme nem volt elmenni hozzájuk. Amikor 15 évesen vittek el, első alkalommal elmondta anyám a pszichológusnak, hogy szerinte mi bajom, utána több foglalkozáson soha nem beszélt velem arról, hogy szerintem, nekem mi bajom, csak rajzolgattunk, kérdezz-felelek játékokat játszottunk, vagy végigdumálta a zsebszámológépek típusáról az egész alkalmat.

Felnőttként, amikor elmentem, akkor hosszú idő után sem vágta a "szakember", hogy amiket ő mond meg amiket nagy szaktudással megállapított, azt már én is tudtam előtte is, és ahhoz képest valami más irányba kéne menni a probléma megfejtése érdekében, mondjuk mélyebbre ásni a probléma gyökerének megállapítása érdekében.

Tömören, mindig az volt a bajom, hogy nagyon nehezen kommunikálok emberekkel és lépek kapcsolatba velük, ami életem minden területére kihat. Bár egyik szakemberhez sem pont emiatt mentem, hanem más miatt, amire ez kihat, de sose jártunk a probléma feltárásának a közelében sem.

Egy munkahelyi problémát és egy ezzel kapcsolatos váltást éltem meg nagyon nehezen, folyton magamat hibáztattam, és úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent azért, hogy a kollégámmal megmentsem a kapcsolatot. Ezt a munkahelyemet feladtam, és ezzel a kollégámmal igyekeztem minden kapcsolatot megszakítani. 10 év közös munkát dobtam ki az ablakon, miközben azt hittem, hogy barátok vagyunk. Kívülállók azt mondták, hogy egy mérgező emberrel voltam kapcsolatban.

A veszteség, a krízis feldolgozása miatt mentem el egy pszichológushoz. Egy férfit ajánlottak (én nő vagyok), és nagyon féltem az elején, hogy hogyan fogok tudni egy férfi előtt megnyílni, és elmondani, hogy mi történt. Hát, életem egyik legjobb döntése volt ez. A krízis feldolgozásához nagyjából 5 alkalommal voltam nála. Azóta önismeretfejlesztés céljából látogatom (persze az elején még elég sokszor téma volt a korábbi krízis). Bár ijesztő, hogy jobban belém lát, mint én magam, nekem nagyon sokat segít.