Szerintetek Aspergeres voltam/vagyok vagy csak introvertált?
Kezdem az elején, gyerekkoromtól, most 22 éves (lány) vagyok.
-Otthon mindig is nagy szókincsem volt, hosszú mondatokban válaszoltam már ovis koromban is. Viszont az oviban ez végig lekorlátozódott “igen”re meg “nem”re. Be tudtam illeszkedni, volt néhány barátom is, velük beszélgettem, de az óvónőknek csak igen vagy nem. Talán 1-2 esettől eltekintve.
-Általános iskolás koromban is volt 2-3 barátom, nagyjából el tudtam velük beszélgetni, tanároknak nagyon szűkszavúan válaszoltam. Volt néhány osztálytárs, akik piszkáltak, olyankor sosem szóltam semmit, ha valami kellemetlen dologról kérdeztek, legtöbbször nem válaszoltam.
-Középiskolás koromban nem “piszkáltak” mert az első ilyennél megvédtem magam és társaságom is volt, viszont beszélgetést nehezen kezdeményeztem, esetleg “hülyeségeket” mondtam, szimplán csak szociálisan awkward voltam.
-Most egyetemista vagyok és azon gondolkodom, hogy vajon aspergeres vagyok-e. Nehezen nyitok, nehezen beszélgetek, párkapcsolatban is sok idő kell, mire fesztelenül tudok beszélgetni, hivatalos helyeken is szorongok, bár úgy látom ez csökkent kicsit. Valahogy nehezen hozok fel témákat. Azt mondják az introvertáltak azt élvezik, ha egyedül lehetnek, de én nem ilyen vagyok, mindig is “nagydumás” csaj szerettem volna lenni, csak nem ment. Nem vagyok határozatlan, olyankor keményen vissza tudok szólni, ha “bántani” akarna bárki is. Nem vagyok annyira nehéz eset, de azért olyan esetlennek tartom magam. Ha fesztelenül akarok beszélgetni, még számomra is olyan műnek jön le. Nem tudom másoknak hogyan mennek a dolgok természetesen. Vannak közeli barátaim, egyedül velük tudok teljesen természetes lenni. A kapcsolataim is ezért szoktak tönkremenni, mert hiába vonzó a külsőm, ha a belsőm unalmas.
Szerintetek hol a határ a “csendesség” és az asperger között? Felnőttkorban még ki tudják mutatni? Kicsi koromban semmilyen pszichés vizsgálatra nem vittek, mert jó tanuló, jó magaviseletű gyerek voltam(nyilván), pedig ha nekem lenne ilyen gyerekem, biztos elvinném egy vizsgálatra, hátha kiderül valami. Ti mit gondoltok? Mit tudok tenni annak érdekében, hogy könnyebben menjen a szocializáció?
válasza:"Szerintetek hol a határ a “csendesség” és az asperger között?" Ahol a kő és a ház között. Feleslegesen próbálod összekltni a kettőt.
"Felnőttkorban még ki tudják mutatni?" Igen. Menj el pszichológushoz!
"biztos elvinném egy vizsgálatra, hátha kiderül valami. Ti mit gondoltok?" Mert te már jobban odafigyelsz. Kicsit túlzásba is viszed.
"Mit tudok tenni annak érdekében, hogy könnyebben menjen a szocializáció?" Elmész pszichoterápiára, ahol kideríted, hogy mi a gyenge önbecsülésed oka, ami a laza viselkedésed gátja. Ezután a terápia folytatása mellett fokozatosan egyre többet jársz közösségbe, és helyezed magadat kicsit jobban előtérbe.
válasza:Elöször is az Asperger egész más, az nem "csendes", hanem ettöl igen eltérö viselkedésmód.
Másodszor abból nem lehet "kigyógyulni", mert nem betegség, hanem állapot (ahogy pl a cukorbetegség is).
HArmadszor amiket leírtál magadról abból semmi nem passzol az Asperger-syndrómába.
Szerintem csak egyszerüen gátlásos, önbizalomhiányos vagy.
válasza:Szia,
Nem hinném, hogy Aspergeres vagy az alapján amiket leírtál. Nekünk van egy aspergeres gyerekünk, az teljesen más.
Viszont teljes mértékben magamra ismerek az írásodban, én is introvertált vagyok. Pont ugyanezek a "tüneteim". Az utóbbi időben ismertem csak fel, hogy ez az, hogy van megnevezése a viselkedésemnek :)
Azóta tudatosan próbálok változtatni rajta. Elsősorban könyveket olvasok a témában, azok sokat segítenek.
Nekem még az is gondot okozott, hogy ilyen helyekre írogassak, ezen is próbálok változtatni :)
Ami talán a legtöbbet segített az az, hogy otthagytam a jó kis munkámat, ahol egyedül voltam és olyan munkára váltottam, ahol állandóan emberekkel kell beszélgessek.
válasza:Én ugyan ez vagyok csak fiúban/férfiben (28). Én se tudok megfelelően kommunikálni, ezért már nem is erőltetem. Egy környezet maradt ezután. Munkahelyet se szeretem, ott is beszólogatnak és sokszor nem is szólok vissza, mert vagy nem is tudok semmi frappánsat, vagy olyan durván szólnék vissza amivel én ütném meg ütána a bokámat (esetleg kirúgnának vagy hasonló) nekem kb csak ált suliban voltak barátaim. Utána szépen lassan, de folyamatosan perifériára kerültem, mind gimiben, mind fősulin és a munkahelyeken is egy szürke semmilyen személyiségemet mutat(tom)tam. De ebben nekem is van részem, mert soha nem szerettem középpontban lenni, még amikor pozitív fényben vagyok jelen akkor sem. Veled ellentétben soha nem volt párom. Ennek semmi köze az autizmushoz. Szemkontaktust tudok tartani, igaz néha kellemetlen főleg folyamatosan beszéd közben. A megváltozott környezetet új dolgokat tudom kezelni, igaz nem mindig könnyű, ha jól tudom az autisták ezt se tudják.
Nekem azokról, amiket leírtál a szociális fóbia, személyiségzavar (elkerülő) - meg ahogy az előzőek is írták - alacsony önbecsülés jut az eszembe.
A legtöbb ember véleményem szerint kihasznál, az emberi gyarlóság ott lapul a legtöbb emberben.
Én már voltam pszichológusnál is 6-7 alkalommal (5 ezer/"ülés"), nem nagyon tudott meggyőzni, hogy nem csak a pénzért csinálja. Középsúlyos depressziót állapított meg egy tetves kérdőívsorozatból, amit netről is kitölthettem volna. A mindennapjaimról is beszéltem vele, de mivel elég ingerszegény a mostani életem így sejtheted, hogy nem tudtam vele sokmindent megosztani.
Mivel lepasszolt volna pszichiáterhez ( hogy az megerősítse vagy cáfolja a depresszió diagnózist) ezért abbahagytam az egészet.
Lehet, hogy igaz a diagnózis, mert folyamatos ürességet érzek és alig érdekel valami. És nem fejlődök semmiben, memóriám tropa. Sokszor keresem a szavakat beszéd közben, mintha demens lennék, ezért is kerülöm az emberekkel való interakciót, amiből ki is alakult az a tetves ördögi kör.
Szóval ha mész pszichológushoz, akkor jól nézd meg, hogy kihez, mert véleményem szerint sok a kókler. Meg kell élni valamiből. 35 ezret hagytam ott 7x 50 percért. És csak a sablondumát tolta, amit bárki elhablatyolhatott volna ingyen is.
Egy próbát mindenesetre megér. Netről kerestem egyébként Nyíregyen.
válasza: válasza:Sőt, az Aspergert a legtöbbször felnőtt korban diagnosztizálják.
Itt találsz néhány tesztet:
Persze ezek sem érnek fel egy diagnózissal, de szuper irányvonalat mutatnak.
Igazából a leírtak megjelennek egy Asperger-szindrómásnál, de ennyiből még nem derül ki, hogy tényleg az vagy-e. Ennél több tünetnek, tartósan fent kell állnia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!