Tényleg csak nyűg vagyok apa nyakán?

Ma beszélgettünk apámmal (25 éves vagyok) vele élek albérletben. Neki van egy élettársa,a nőnek pedig egy 13 éves lánya, de fent tartja az ő háztartásukat is. Ma kiderült számomra hogy lehet idővel külön mennek...Miattam.

Mert a nőnek nem szimpatikus hogy apámmal vagyok (eddig nem apuval éltem). Azt mondja ha választania kell engem választ mert csak a gyereke vagyok, de ezt könnyes szemekkel szóval nem akarná elveszíteni a nőt ebből az jön le. Én pedig úgy érzem hogy mióta megjelentem és vele élek igazából csak nyűg vagyok a nyakán és csak problémát okozok neki, felforgatom az életét ami másképp lenne most, ha nem jelenek meg... (május óta vagyunk újra egymás életében).

Borderline személyiségzavarom van, depresszióm (enyhe) bár pánik rohamokkal időnként, korábban többször próbálkoztam hát megölni magam (van amikor most is eszembe jut) jelenleg is a fejemben van mert azt gondolom ezzel véget vetnék apa problémájának,de ezekről semmit sem mondtam el neki... A beszélgetésünk után nagyon rosszul érzem magam,annak ellenére hogy ő azt mondja ne érezzem így magam mert úgy érzem én rontom el az életét és miattam történik minden rossz vele...Hiába visszakapta a lányát (engem) de ezzel mindent elrontok és darabokra esik az élete miattam...

Nagyon szeretnék neki segíteni,de sajnos nem tudom hogyan...

Nem tudok sajnos kivel beszélni, így itt érdeklődöm...

Úgy érzem mindenkinek jobb lenne ha eltűnnék és senki életében nem lennék jelen...