Hogy zárjam ki a munkahelyi borzalmakat a magánéletemből? Most komolyan félek, h beleroppanok.

#1. pszichológus/pszichiáter

#2. van akinek az első opció nem kell, mert ha felmond megszűnik a probléma és ezáltal tovább tud lépni, rajtad áll minden

Pszichológusnál nincs nagy várakozási idő, feltéve ha nem valami faluban élsz, ahol van 1 jobb esetben.

Én 4 hónap után vettem rá magam, hogy el menjek és nem bántam meg.

Egyszerűen válaszd ketté a dolgokat. Soha nem tudod 100%osan,de idővel rájössz,hogy magadnak ártasz vele. Nem tudom mi a munkád,de leírom az én szitumat..

Nővér vagyok, 7 éve onkológián dolgozom.. 3.éve mellette hospice gondozás túlórában. Magyarán regeteg nyomorult sorsot, kegyetlen fájdalmat,szenvedést és halált néztem végig, vigasztaltam anyát,akinek a 20 éves fia halt meg rákban, fogtam a haldokló kezét amíg az utolsó lélegzetét vette mert nem akartam,hogy egyedül haljon meg..emellett sokszor bennem a tehetetlen düh,mikor az orvos hülye és lesza

.ja a betegét,mert nem ő van mellette amikor meghal kínok között...

Ezt nagyon nehéz volt eleinte kezelni. Sokszor sírtam bent is,még többet hazaúton a villamoson. De évek alatt rájöttem,hogy ha minden beteget meggyászolok,belerokkanok lelkileg. Muszáj volt megkeményednem, a halál mostanra csak egy jelenség a sok közül,egy rutin,ha nyers akarok lenni. Természetesen sajnálom most is őket,megadom a tiszteletet,de már nem hat meg. Amit még megtanultam,hogy ne engedjem magamhoz túl közel őket. Mert akkor megint sérülök ha meghalnak. Neked.is azt javaslom,hogy legyél türelmes, próbálj egyfajta páncélt növeszteni a szívedre,amit otthon leveszel mint egy kabátot. Otthon örülj annak,amid van. Én minden nap hálát adok,hogy a családom egészséges..már ezért megéri hálát adni. Hisz ez a legfontosabb. Amennyiben pedig nem változik a dolog idővel sem,akkor nincs mese,dobbantani kell. Ne tedd magad tönkre egy állás miatt. Ha most nem is tudsz lépni, már keresgélj,tervezz,keress új célokat. Ezzel is lekötöd magad és nem agyalsz a sz..ságokon.

Nem mindenki bírja az ilyesmit lelkileg, én például azért nem is szeretnék az egészségügyben dolgozni, mert tudom, hogy nem lennék hozzá elég erős.

Esetleg bölcsiben kisgyermek gondozó vagy idősek otthonában gondozó nem lenne opció? Úgy tudom, hogy a nővérek ilyen helyekre is mehetnek.

Nekem a háziorvosom mesélte, hogy ő az ITO-n dolgozott és teljesen lelki beteg lett a végére és csak az segített neki, hogy váltott. (most ugye háziorvos).

Amit felettem is írtak ugyanezt mondta ő is, hogy nem mindenki bírja ezt, el kell fogadni és tovább kell lépni.