Borderline-osok, hogyan élitek meg, ha elhagynak titeket?
Rengeteg helyen csak arról beszélnek, hogy mennyire félünk az elhagyatástól, de meglehetősen kevés helyen említik, hogy mi történik, ha a rettegett elhagyatás be is következik.
Velem most ez történt meg.
A pszichológusom annyit mondott arra a kérdésre, hogy milyen az, amikor egy borderline-ost elhagynak, hogy 'pokol'. Egyszerű válasznak tűnik, de annyi minden benne van. Tényleg egy valódi pokolnak tűnik. Tudom, hogy jó néhány nap, és a lelkem majd kevésbé fog vérezni, de addig mit lehetne tenni?
Kóros megküzdési módokat nem szeretnék, alkohol, önbántalmazás stb.
A tegnapi napot 2.5 mg alprazolámmal bírtam ki, ma azonban az előírtnál egy tizedmilligrammal sem vettem be többet, csak a tegnapi nap engedtem meg magamnak ezt a luxust.
Ti hogyan élitek meg ezt?
Ugyanitt kitartást mindannyiótoknak, akik itt vagytok!
válasza:Nem vagyok benne biztos, hogy ilyenkor a sajnálom a megfelelő kifejezés, de tényleg sajnálom, hogy így alakult nálad is ez.
Én régebben zaklattam azokat az embereket, akiktől függtem, és elhagytak, már most csak megfordul a fejemben, hogy éreztessem vele, hogy mit tett. De nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy megutáltatom vele magam, vagy hogy mérges lesz rám. Békésen váltunk el, nem akarom ezt elrontani, bármennyire nagy is a kísértés.
válasza:Nem tudom, hogy borderline vagyok-e mert nem diagnosztizált orvos. De rengeteg jellemző igaz rám.
Amikor utoljára elhagytak teljesen kiborultam. Azért hagyott el mert beugattam amugy :D De ugye utána koppantam. Mindent megígértem neki csak, hogy visszajöjjön de hiába. Jött a zaklatás. írogatás, hívogatás. De nem reagált. Akkor az ismerősei által próbáltam elérni. Majd amikor szóba állt velem letiltottam a francba olyan ideges és dühös voltam. Majd visszatiltottam és végül megint letiltottam. Közben összejött mással ott végleg elszakadt a cérna. Olyanokat gondolkodtam összeverem a párját stb. Végül ittam és cigiztem mint állat. 7 hónap alatt tudtam kiheverni. Jelenleg is gyűlölöm és utálom tiszta szívemből.
A kapcsolatunkban is inkább idegesítő idióta embernek gondoltam, akivel szánalomból vagyok együtt. De közben meg mindent megtettem érte amit lehetett és féltékeny voltam mindenkire, nagyon szerettem, de közben gyűlöltem tiszta szívemből.
Teljes káosz :D
válasza: válasza:Ó, nekem pont egy ilyesmiből volt öngyilkossági kísérletem, pedig "csak" anyósjelöltem felejtett el a másik fiának az újdonsült nője miatt, tehát nem is a párom hagyott el vagy valami.
Ekkor fordultam pszichiáterhez.
válasza:Uristen...hat POKOL az biztos...
Fantasztikus megkuzdesi modjaim:
- Porig alazva magam mindenaron visszaszereztem az illetot
vagy
- az osszes rossz tulajdonsagat, minden negativumot amit valaha tett vagy mondott, osszegyujtottem, felnagyitottam es behergeltem magam, mig gyulolette nem duzzadt. De honapokkal kesobb, ahogy abba hagytam ennek a taplalasat, elmult a gyulolet es ujra vissza probaltam ot szerezni
vagy:
- Addig kerestem es alazkodtam meg elotte es dongoltem sajat magam a foldbe, konyorgessel, pitizessel stb, mig mar nem birtam elviselni a szegyent amit sajat magamnak okoztam es volt h szegyenemben inkabb felszivodtam, de ez nem sokszor valt be. Ahogyan irta is vki h o meg zaklatta az exet, sajnos borderkent eleg nehezen jutunk el arra a szintre h inkabb feladjuk, legalabbis en
vagy:
- Ha nem sikerult gyuloletet generalnom fele, akkor megprobaltam magam ovele meggyuloltetni, de ez sem valt be, utana megint tovabb pincsi kutyaskodtam
Eskuszom nem tudom mit lehet ezzel csinalni. De olyan foku szenvedes es fajdalom h az valami kegyetlen.
válasza:Ja meg elhagyasnal en meg azt probaltam, hogy kikerulni ebbol a megalazott, alul maradtam erzesbol. Valahogy folenybe akartam kerulni, ami szanalmas, de barmi megeri ami enyhiti a szenvedest. Pl. rairtam, olyat, amire tuti valaszol es aztan direkt en nem irtam vissza. Manipulacios es buntudatkelto modszerek h aggodjon, h keressen, es szandekosan nem reagaltam semmit. De vegul ugyse birtam ki sose es kerestem.
Lehet vki mast keresni es a csimpaszkodast es ragaszkodast erre az uj emberre atiranyitani, de nehez megfelelo uj szemelyt talalni.
Borzalmas az egesz.
válasza:Na megint en.
Ha osszejon massal, hat az vegkepp elviselhetetlen. En eppen ettol rettegek. Azt nem lehet kibirni. Aterzem aki olyanokat irt, hogy arra gondolt, hogy megveri az ex uj parjat meg ilyenek. Ilyen szintu szenvedesnel mar minden megfordul az ember fejeben.
Ha barkinek bevalt barmilyen modszer, legyszi irja le. Hatha masnak is bevalik.
Én is az általad egyik említett módszerrel próbálkozom. Áthelyezni a kötődést másra.
De borzalmasan nehéz, és némely pillanatban pótolhatatlannak tűnik.
Nagyon felborította ez az elhagyatás az egyébként sem stabil érzelmi világomat. Követhetetlenül hullámzó lett. Fél óránként váltakoznak, és annyira szélsőségesek, hogy olykor semmilyen átcsúszási pontot nem látok, csak mintha valaki kapcsolókkal irányítaná bennem az érzelmeket.
Legjobban az visel meg, hogy azt érzem fél óráig, hogy teljesen jól megleszek nélküle, nincs szükségem másra, hogy funkcionáljak, fél óra múlva pedig hiperventillálva remegek egy pánikrohamtól, és összeesek a kíntól.
Én semmit nem tettem, mert az elválás, ahogyan írtam, nagyon békés volt, azt éreztettem vele, hogy útjára engedem, sok sikert kívántam neki, így valószínűleg fogalma sincs, hogy mennyire szenvedek.
Természetesen bennem is dolgozna, hogy írjak neki, felhívjam, próbáljam magamhoz láncolni, de semmi értelmét nem látom. Minek gyűlöltessem meg magam a szemében? Nem tudnám elviselni azt a tudatot, hogy nem azért marad velem, mert ő is szeretné, hanem azért, mert rákényszerítem. Már ha egyáltalán kényszeríthető lenne. Meglehet, hogy nagyon hamar teljesen megszakítaná velem az összes lehetőséget, amin keresztül esetleg kapcsolatba léphetek vele. Ezzel pedig mit érek el? Egy újabb szenvedést.
Így is épp elég, hogy folyamatosan ellenőrzöm, hogy mikor volt elérhető. Fogalmam sincs, hogy ezzel mi a célom.
Hiszek a legvalótlanabban, hogy visszajön majd nemsokára, mert nem talál mást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!