Figyelemzavaros vagyok?

Habár az ADHD legtöbb tünetét minden 2. emberre rá lehet sütni, az én életemet pokollá tette a figyelemzavarom már gyerekként is.

1 éves korom óta megállás nélkül beszéltem a szüleim szerint. Túlmozgásos ugyan nem voltam, de mozgáskoordinációs gondjaim voltak/vannak. Kínszenvedés pl: táncmozdulatokat tanulni, 4 éves koromban beírattak balettra, utáltam, hisztiztem, kirakott a tanár, sőt én kértem a szüleim, hogy hadd ne kelljen mennem. A labdától rettegtem, nagyon béna voltam mindenféle sportban, kinevettek a társaim állandóan emiatt szorongtam a tesi órákon.

Nem szerettek, különcnek tartottak, rengeteget beszéltem, ellenben jó tanuló vagyok/voltam, szerettem a tanórákat, odafigyeltem, a házikat utolsó percben csináltam meg általában, a mai napig halogatok mindent amúgy, mert minden más érdekesebb. Random asszociációm vannak mindenről, egy beszélgetésben ezek kiakasztóak, az is, ha elterelem a témát, nagyon kevés olyan ember van, aki hajlandó meghallgatni a dolgaim, mert vagy érdektelenek, vagy elárasztóak, amolyan "kisregények".

Ezzel szemben engem ha érdekel valaki, órákig hallgatom, vagy bármit csinálok, ami érdekel "hiperfókuszom" van rá, s bár kevesen tudják, ez is a figyelemzavar tünete. A rajzolás a hobbim, órákra ki tudok zárni mindent még az éhséget is, ha belemerülök.

Tanuláskor minden elvonja a figyelmem. Nekem csend kell, néha megőrjítenek a lakótársaim, pedig semmi extrát nem csinálnak, de minden idegesít. Jellemzően este tudok tanulni, mikor már annyira fáradt az agyam, hogy tudok egy dologra figyelni, a tanulásra.

A multitasking nagyon nagy küszködések árán megy, nem lett meg a jogsim, parázok is tőle, mert nem tudok figyelni mindenre és szerintem feladom, jobb lesz mindenkinek.

Nagyon szétszórt vagyok, gyerekként mindenemet elhagytam, a határidőnaplók gondolatától is görcsben van a gyomrom, a vizsgáim is össze-vissza vettem fel eddig mindig. A szüleim rengetegszer szétszidtak már a szétszórtságom miatt, hogy nem raktam el magam után a tányérom, nem mosogattam el időre, stb.

Amúgy teljesítménykényszeres és maximalista vagyok, rengeteget szorongok, nehezen lazítok és az elalvással-felkeléssel vannak gondjaim.

Nem a szorongás miatt van figyelemzavarom, hanem fordítva,ez elég egyértelműnek tűnik. Csakhogy a rengeteg kontroll, kötelezettség miatt a feszkó valahol ki kell jöjjön, úgyhogy van impulzuskontroll-zavarom, néha robbanok, megbántok embereket, vagy el kell vonuljak, hogy békén hagyjanak. A legkönnyebben mozgásban lehet a feszültséget levezetnem. Tegnap délelőtt ahelyett, hogy bementem volna órára 2 órán át ugràltam, "táncoltam" a szobámban (fejhallgatóval hallgatok zenét, mert ahány órám nekem ezzel elmegy kiidegelnék mindenkit). És amúgy elképesztően jól tud esni, a figyelmem viszont nem lesz jobb utána, nyilván. A széken sem bírok nyugodtan megülni sokáig, mások órákon át ülnek és jegyzetelnek, én tekergek össze-vissza, pozíciót kell váltsak. Elalvásnál is ez a helyzet. Amikor nagyon gondolkodom,tikkelek, fel-alá kell járkálnom és az ujjaimat egymásnak ütögetem, dobolok velük, kiskoromban magamban beszéltem mozgás közben.

Szinte sosem tudtam hamar kiolvasni egy-egy könyvet, pedig imádtam olvasni, egyhelyben végignézni egy filmet viszont kínszenvedés a számomra.

Gyakran mondták már, hogy honnan van energiám "túlmozgásokra", hogy pattogós vagyok, többet kéne ülnöm stb. Pedig pont az a baj, hogy annál többet nem tudok ülni, mint amennyit amúgy szoktam.

Gyerekként amúgy jellemzően mindenen eltört a mécses. Ha valami nem ment, akkor is, ha valaki megbántott, akkor is. Sokan elkönyveltek/elkönyvelnek hisztisnek meg elkényeztetettnek.

A feszültségtől sokszor hasmenésem/szorulásom/hasfájásom van.

Nem akarok senkit se idegesíteni, se megbántani,de sajnos mindig sikerül.

23 éves vagyok, sosem diagnosztizáltak, de szerintem elég egyértelmű a problémám.