Járnom kell pszichológushoz, de úgy érzem felesleges? Bővebben lent.

Alapsztori:

Bulimiás voltam majdnem egy évig, egész sokáig tudtam titkolni mindenki előtt. Szüleim úgy tudták meg, hogy anyám véletlen rámnyitott mikor hánytattam magam. (egy hónapja ezt abbahagytam, egy kórházas incidens után)

Szóval a lényegre térve, ez után kért időpontot pszichológushoz, ahova hetente kell járnom. És teljesen feleslegesnek érzem. Ettől nekem jobb nem lesz, van 2 nagyon jó barátom akikkel akár még ezt is meg tudom beszélni, támogatnak abban, hogy teljesen rendbejöjjek és az ő szavuk sokkal többet számít nekem. A pszichológusnál kellemetlenül érzem magam, nincs kedvem egy idegennel beszélgetni, attól függetlenül, hogy nagyon közvetlen és kedves, nem akarom/ kb képtelen vagyok vele megosztani úgy a problémáimat, hogy nekem ez jólessen. Túlságosan is direktnek érzem az egészet. Inkább úgy érzem, hogy rosszabb lesz tettől az egész, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam meg.

Pl: arra, hogy szép vagyok, jó alakom van, nem kell többet fogynom, nem tudok mit reagálni, mert tudom, hogy nem így van. És tényleg kövér vagyok (bmi szerint is).

Minden alkalom után az van, hogy két napig nem eszek. Tudom, hogy rossz ez így, nem egészséges, de ilyenkor ez rátesz egy lapáttal.

Sajnos a szüleim meg nem foglalkoznak azzal, ha mondom, hogy nem szeretnék menni, nem látom értelmét. Mindig inkább magamban rendeztem le a problémáimat, ez miatt nem segít szerintem.

Ez így elég kusza, meg lehet kissé hiányos is, viszont a kérdés az lenne, hogy ezt, hogy tudnám megértetni a szüleimmel? Vagy járjak el, hátha valami csoda folytán előbb utóbb segít?

És így a végére, az erre szánt pénzt nyugodtan elkölthetnék fontosabb/hasznosabb dolgokra mert nagyon sokba kerül.