Több éve tartó, egyre súlyosabb depressziónak mi más lehet a vége a megőrülesen kívül, ha az ember nem öli meg magát?

Köszönöm mindenkinek.. 0,5mg m-os tabletta, abból veszek be egyet, ha nem sikerül vele elaludnom akkor meg 1et, majd ha felriadok éjszaka meg egyszer ugyanennyit

szörnyen érzem magam amiért tömöm magam ezzel a szintetikus borzalommal, de mar teljesen ra vagyok szokva, kizárt hogy el tudjak aludni nélküle

Vagy ha napközben mar nagyon nem bírom a kényszeres borzalmas gondolatokat, akkor meg egyszer teletömöm magam vele, hogy legalább egy par óráig ne kelljen gondolkodni.. vagy a jövőn aggódom, vagy a múltbeli dolgok kínoznak, es sajnos most mar ott tartok, hogy sokszor el sem tudom dönteni, hogy mi a jo, es rossz, sőt olyan gondolataim is vannak, hogy el sem tudom dönteni, hogy valami megtörtént-e vagy sem.. talán eddig a munka tudta valamennyire elterelni a figyelmem, de az is olyan volt, hogy teljesen kikeszitettek közben, es borzalmas emberekkel kellett talakoznom.. jelenleg csak a 4 fal között vagyok, de sokszor mar ahhoz sincs erőm, hogy kimenjek a konyhába vagy a fordobe, mar állandóak a fejfájások es a gyomorgorcs, ez mar lehet elvonási tünet is a frontin miatt

Amikor vagyon lent voltam, olyankor eddig is egy más világban éltem, de most mar tényleg nem is tudom mit érzek amikor hétköznapi dolgokra gondolok, mar most úgy érzem, hogy elment az eszem..

a családom felével nem is tartom a kapcsolatot, de a rokonaim közül senki sem stabil, mindenkinek gondjaik vannak, ha erre gondolok csak meg jobban kitör rajtam a pánik es jobban érzem a gyomorgorcsot, szóval őket sem akarom terhelni, amúgy sem tudnának segíteni

Milyen oldalak vannak ahol tudnék hozzáértővel chatelni, rengeteget kerestem Googleben, de nem találtam

Szőrnyű minden..

A gond az, hogy mar olyan sok választ olvastam itt is, hogy semmit nem segít a pszichológus, sem a pszichoterapia, sőt olyan sztorikrol is tudok, hogy valaki több évig járt beszélgetni es kezeltetni magát, es a végén mégis öngyilkosság lett a vége..

szerintem a depresszió egy betegség, amiből nem lehet kigyógyulni, plane, ha valaki mar fiatalon, évek óta olyan súlyos állapotban van, mint en, ráadásul örökletes alapon..

A legtöbb ember csak olyan kliséket tud mondani, hogy nézzek meg más embereket, annyian éheznek, annyian betegek es mégis élni akarnak, persze, hogy csak ezt tudják felhozni, mert fogalmuk sincs, hogy milyen elképesztően pokoli érzés a súlyos depresszió

Másrészt, ha körülnézek a világban, engem nem vigasztal az, hogy másoknak mennyire rossz, pont hogy inkább jobban lehúz, ha látom, hogy milyen igazságtalan az élet..

nem vagyunk egyformák, van aki éhezik es hajléktalan, megsem depressziós es élni akar, nekem ilyen gondjaim nincsenek, mégis csak az öngyilkosságban látom az egyetlen megoldast, en nagyon sok ember helyében mar rég megoltem volna magam

Nekem egy teljesen normális életem lehetne, ha nem örököltem volna olyan géneket amitől életképtelen lettem, es ebből kifolyólag egy nyomorult mentális beteg..

tudom, semmi értelme ezt ide névtelenül leírni, nem is várok megoldást, csak nincs kinek elmondanom meg amúgy is hatalmas bennem a szégyenérzet emiatt.. ebben a percben is nagyon lent vagyok..borzalmas az egesz