Depresszios vagyok, magányos és szorongok is. Mit tegyek?

Valami katasztrófa történik és rengeteg ember megsérül, mindenhol folyik a vér.

1 - Az első ember típus azonnal tudja, hogy mi a teendő. Menteni kezdi a sérülteket és utasításokat ad másoknak, hogy ők is segíteni tudjanak. Ő egy vezető típus, össze tudja fogni az embereket. Határozottsága életeket ment.

2 - A kettes típusú ember, hirtelen azt sem tudja, hogy mit kellene tenni, de hallgat az 1-es típusúra és szinte azonnal végre tudja hajtani az utasításait. Mivel azt látja, hogy az 1-es típusú nagyon határozott, így nem is kételkedik az utasítások helyességében.

3 - A hármas típusú ember lerogy a földre vagy dermedten áll a történtek előtt.

Az 1-es típusú ember utasításait nem érzi magáénak, hisz az rá biztosan nem vonatkozik. Hiába kiabál rá a 2-es is, hogy szorítsa el azt az eret, hogy el ne vérezzen a sérült. Ő észre sem veszi, hogy saját magán is van nadrágszíj, amivel el lehet szorítani egy eret, inkább rémült szemekkel bámul ki a fejéből és nézi azt, hogy 1-es és 2-es embereket mit is csinálnak a saját nadrágszíjukkal, de a bénultságtól képtelen bármit is tenni.

Órákkal később, mikor vége van mindennek, az 1-es típus már inkább elmenne haza, mert hosszú volt ez a nap, nem vár köszönetet, nem azért tette. A 2-es típus büszkén begyűjti az elismerő vállveregetéseket és az mit sem von le az egész értékéből, hogy őt utasításokkal látták el. A lényeg, hogy "egy" embert nem hiába várnak haza.

A 3-as típus még most sem fogja fel, hogy ha önmaga is legalább 2-es típus lett volna, úgy "egyel" több ember mehetett volna haza a nap végén.

Ezt csak azért írtam le, hogy a kedves kérdező tegye bele magát az egyik kategóriába. Vegye észre, hogy rajta is van nadrágszíj.

Ha egy bejelölést sem képes végrehajtani, akkor kommunikálni sem fog tudni a lánnyal, azaz semmi értelme bejelölni, mert az első randi után a lány úgy is dobni fogja. Ez esetben a nadrágszíjat a nyakába kösse, így megoldódik a saját problémája. A társadalomnak is jobb lesz így.

Úgyhogy pajtás szedd össze magad, de nagyon gyorsan, mert a nadrág szíj végén végzed.

A buszos csajok sem valami megközelíthetetlen istenek. Ők is vágynak arra amire Te, csak imádkozz nekik egy kicsit az Enter gombbal.

52F

Először is valószínűleg súlyosabbnak ítéled meg a reménytelenségedet, mint amennyire valóban az.

Aztán, ha közelednél egy lány felé és az elutasít az benne van a pakliban. Én is visszahúzódó vagyok és engem is pattintott már le lány, nagyon szar érzés, de lehet ezt méltósággal kezelni. Ha meg elmondja másnak akkor azok amúgy sem ismernek Téged, olyan mintha nekünk mondanád el, hogy elutasított egy lány, nem tudjuk ki vagy. Ezen aki viháncol amúgy is éretlen, a normális emberek értelmesen kezelik ezt.

Megtalálhatnád az érdeklődési köröd, vagy ha van, akkor azzal kapcsolatosan találkozhatnál valakikkel, először csak tárgyilagos beszélgetéseket folytatva, majd idővel rátérni a személyesebb témákra.

Én éveken át egyedül jártam pl koncertekre, mert nem voltak barátaim akiknek tetszett volna. És kb minden 3. koncerten odajött hozzám egy srác vagy egy csaj aki szintén egyedül volt ott (pedig én még szépséges sem vagyok xd) és pár percig elbeszélgettünk, de volt olyan is, hogy évekig tartott még utána az ismeretségünk. És úgy jártam koncertre, hogy nem bírtam a nagy tömeget, de ott az "én fajtám volt", amiből sok ember sem zavart. De ugyan így más hobbinál vagy szabadidős tevékenységnél is megvannak az ilyen lehetőségek, ahol tematikus beszélgetésekről szépen át lehet térni személyesebbre. A facebook szerintem egy ártalmas dolog, de ebben a tekintetben nagyon hasznos tud lenni, vannak tematikus csoportok, ahol össze lehet haverkodni hasonló emberekkel, mint Te magad vagy.

Még nagyon fontos tudnod, hogy pszichológustól segítséget kérni nem gáz, nem nyomorék az aki így tesz. Én is így tettem és segített is. Nem a szellemi minőség hiányáról árulkodik ha valaki orvoshoz megy, hanem arról, hogy belátja: olyan élethelyzetbe került amiben szüksége van az iránymutatásra. Az embernek nem ez a civilizált világ a természetes közege, az iskolában nem tanítják meg hogyan is kell élni, így aztán teljesen érthető, hogy sok ember kicsit el van veszve.

Ráadásul pszichológushoz járhatsz úgy is, hogy a szüleid nem tudják. Én 2 évig jártam, a mai napig nem is sejtik.

A szorongásod miatt szerintem érdemes lenne felkeresned egyet, másképp megkeseríti az életedet.

Azt hiszem ez reménytelen, hisz még itt az oldalon sem tud a kérdező kommunikálni.

Ő egy vesztes típus...

Hát ezt az egész kérdést akár én is írhattam volna, kor is stimmel és a többi is. Sajnos szintén eléggé gyakran érzem kilátástalannak és értelmetlennek az életem. Vágyom a társaságra, de ha összejön, mégis inkább egyedül lennék. Én se hiszem, hogy valaha lesz valakim. Talán annyi pozitívum történt nemrég, hogy ezt a bejelölős dilemmát megléptem, és az illetővel legalább egy köszönős, nyomokban barátságos viszonyt sikerült kiépítenem, de ennél többet nem igazán remélek.

Vagyunk egy páran ilyenek sajnos. Mivel szakemberhez én sem merek elmenni, és valszeg csak pénzkidobás lenne, próbálom egyedül összeszedni magam, aztán hogy tényleg mi lesz, hogy lesz, nem tudom.