Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Asperger szindrómás lennék?

Asperger szindrómás lennék?

Figyelt kérdés

Sziasztok! Egy 18 éven aluli lány vagyok, aki gyanítása szerint aspergeres.

Eléggé szeretem a magányt sőt, határozottan lefáraszt az ha emberekkel vagyok. Ez alól két kivétel van. Egyáltalán nem bírok semmilyen érintést sem senkitől sem. Ha valaki megérint, azt még percekig érzem abban a testrészben és furcsa mozdulatokkal próbálom 'lesöpörni', mintha lenne rajtam valami. Régen próbáltam barátkozni és sokat másokkal lenni, de rájöttem hogy ez nem nekem való. Nagyon rosszul éreztem magam mások társaságában. Sosem tustam, hogy mikor kapcsolódjak be a témába és inkább vsak figyeltem. 2esben senkivel sem tudok beszélgetni, mivel nem tudom kifejezni azt, ha érdekel valami csak 'nem tudok rajta nevetni' vagy 'nem tudom mit reagáljak rá'. Mindig próbálok csinálni valamit, de ritka az ha eltalálom hogy mit kellett volna.

Nem bírom ki, hogy ne körözzek egyet a nyakammal ha eszembejut.

Nagyon válogatós vagyok, vizet nem is ittam 8-9 éves koromig. Utálom ha enni látnak (az anyukámon és az öcsémen kívűl). Sírógörcs jön rám, ha valaki meglát úgy. Nem bírom , ha otthon látnak(vagy zavarnak) miközben a napi rutinomat végzem. A spontán dolgoktól is ráz a hideg. Ha hirtelen programom lesz másnap és amúgy is csak fkeüdtem volna egész nap, akkor is dührohamok jönnek rám és makacskodom, hogy én akkor kihagyom. Vendégekkel nem tudok szóbaállni, általában berohanok a szobámba és bezárom magam és enni sem megyek ki.

A szemkontaktust viszont nem kerülöm. Igazából ha valakivel összeakad a szemünk, akkor farkasszemet nézek vele addig amíg el nem néz. Mindenkit bámulok, de nem direkt. Szerintem csak elbambulok és észre sem veszem.

Minden nap ugyan azt eszem évek óta ugyanabban az időpontban. Addig eszek valamit amíg meg nem unom (3-4 év).

Elég nehezen tudom értelmezni az iróniát és mindig én vagyok az, akinek utoljára esnek le a viccek (ha egyáltalán leesnek..). Nagyon illetlennek tartanak, bár amíg engem nem piszkálnak addig én sem teszek semmit sem. Magamat nem tartom annyira annak. Sokszor kértek tanárok dolgokra és az első dolgot ami eszembejutott (ami egy egyszerű Nem. Volt),azt Ki is mondtam. Sosem esik le, ha untatok valakit vagy a terhére vagyok. Rengeteg kínos pillanatom volt ebből. Sokszor mások szóltak, hogy nyissam már ki a szemem és fogjam be egy picit. Ebből kifolyólag általában azokat, akik közelebb állnak hozzám már arra kérem, hogy ha szeretnének valamit vagy nem úgy gondolják, akkor mondják ki mert én aztán nem veszem észre. Természetesen még alig volt példa arra, hogy ezt teljesítették volna. Fülig pirulva hebegtek-habogtak, majd megsértődtek ha elegem lett ebből.

Nagyon furcsának tartanak az ismerőseim főleg a viselkedésem miatt. Annak akit nem tisztelek, annak nem fogadok szót. Tőlem lehet a szomszéd királyság kedvenc bohóca is, ha nekem nem szimpi, akkor nem hallgatok rá. Csak azokkal barátkozok és beszélek akikkel vagy muszáj, vagy kedvelem őket.

Logopédushoz jártam igazából mióta az eszemet tudom. Nagyon nehézkesen beszélek most is, vannak olyan szavak amiket nem tudok kimondani. Például ha olyan napom van, akkor azt, hogy 'Nagy' sem tudom kimondani(volt már rá példa), pedig könnyű. Mindig dadogás lesz belőle. Egyáltalán nem tudom kifejezni az érzéseimet és a gondolataimat. 2 barátom van és nekik mindig lerajzolom azt, amit a fejemben látok. Az álmodozás a mindenem, képes vagyok egy egész napot eltölteni azzal, hogy csak fekszek és Különböző szituációkat képzelek el.

Egyszerre szeretnék láthatatlan lenni és figyelmet kapni. Tudom, hogy ez furcsa de nem tudom máshogy leírni.

Ha valaki nagyon megbánt, akkor hirtelen nagyon formálisan kezdek beszélni. Általában ilyenkor kutyaként kezelem magam, ami azt sem érdemli meg, hogy a házban aludjon. Mindig bűntettem magam már kiskorom óta. Napokig nem ettem, a földön aludtam és ilyenek. Tudom, hogy ilyen tünet nincs az aspergereseknél,csak szerettem volna leírni.

Azért szeretném megtudni, hogy aspergeres vagyok-e mert valamennyire megnyugvást adna. Lenne ok a furcsaságaimra és a viselkedésemre és valamenmyire jobban el tudnám fogadni magam.

Ha valakit érdekel még bővebben bármi ezzel kapcsolatban, az nyugodtan írjon üzenetet. Előre is köszönöm a válaszokat!



2020. jan. 24. 22:33
 1/9 anonim ***** válasza:
100%

Ezt nem mi fogjuk neked megmondani. [link]

Menj el , vizsgáltasd ki magad, legyen papírod, mert jól jöhet kedvezményekhez, felvételihez, támogatáshoz, és te is megnyugszol tőle.

2020. jan. 24. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:
Elfelejtettem oda írni, hogy tudom hogy valószínűleg a válaszolók közül senki sem lesz orvos vagy orvostan hallgató. Inkább olyan jellegű válaszokat várok, hogy egyáltalán ezek alapján van-e esély erre, érdemes-e említeni bárkinek is, hogy ez nekem felmerült.
2020. jan. 24. 23:27
 3/9 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem érdemes felkeresni egy pszichiátert, veszíteni nem vesztessz vele és az önbüntetés után is hasznos lenne utána járnod.

Az autizmus diagnózishoz vezető út nekem is gyanakvással kezdődött.



-18 éven aluli aspergeres lány

2020. jan. 25. 06:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

Mindenképp érdemes ilyen (autizmus) irányban kivizsgáltatnod magad ezek alapján.

Viszont én személyiségzavarra is gyanakodnék a helyedben.

2020. jan. 25. 16:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 A kérdező kommentje:

#3-as

Te mit vettél észre magadon? Mi alapján kezdtél el gyanakodni?

#4-es

Melyik személyiségzavarra gyanakodhatnék? Régen nagyon érdekelt a téma és az összes személyiségzavar részletes leírását átböngésztem. Nem hiszem, hogy bármelyik is illene rám.

2020. jan. 25. 20:57
 6/9 anonim ***** válasza:

F60.9 Nem meghatározott személyiségzavar

Erre gondoltam. Valószínűleg ilyen diagnózist kapnál. Mármint ha nem autizmus, de én mindenképp abban az irányban kezdenék. Autizmus Alapítványnál például.

2020. jan. 25. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:

/3-as vagyok/

Minden tünet megvolt ami neked (csak némelyik máshogy nyílvánult meg) ez már elég ok egy kivizsgáláshoz.


Nekem is személyiségzavart diagnosztizáltak először átlag pszichiáternél. Később javasolták, hogy inkább teszteljük le, hogy nem-e autizmus mert nagyon sok intő jel volt és kiderült, hogy de bizony autizmus.


Egy tanács:

Nem feltétlen rövid procedúra a diagnosztika, bár ha alapból úgy mentek, hogy autizmus kivizsgálást szeretnétek, úgy rövidebb lesz.

Arra akartam ezzel kitérni, hogy ne csak bemenjetek egy gyermek pszichiátriára és találják ki, hogy miért is ilyen a személyiseged, hanem egyből specifikusan autizmus diagnosztikára.

Ha talán ott aztmondják nem vagy autista akkor menjetek gyermek pszichiátriára és derítsétek ki.

Először az autizmus gyanúját könnyebb kizárni.

2020. jan. 26. 07:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat és a sok segítséget!

Nem hiszem, hogy diagnosztizáltatni fogon magam vagy bárkinek is szólni fogok a sejtésemről. Belegondolva biztosan nem lennék képes rá. Van egy olyan hülyeségem, hogy nem bírom ha van egy problémám, de bárkinek is akár Tv-ben akár a környezetemben súlyosabb baja van mint nekem. Akár fizikailag, akár mentálisan. Hamarabb szöknék el itthonról egy hányós-hasmenéses vírussal mintsem bármilyen orvoshoz is elmenjek gyógyszerért vagy infúzióra kössenek kiszáradás miatt. (Ilyenkor mindig az jár a fejemben, hogy tényleg nem vagyok jól, de annyira nem vagyok rosszul, hogy gyógyszert is szedjek vagy hogy bárkinek is szóljak. Illetve adják a gyógyszereket annak akinek jobban szüksége van rá mint nekem. Ne pazarolják rám, amikor úgy is meggyógyulok magamtól[max. Szenvedek egy kicsit, de az az én bajom] vagy ha maradandó is, biztosan nem zavarna annyira mint mást.) Ezért sem igazán tudok megnyílni másoknak, főleg ha olyan az illető, hogy elkezd versenyezni velem, hogy márpedig neki több problémája van.

2020. jan. 26. 11:05
 9/9 anonim ***** válasza:

Autista nő vagyok, sok minden igaz rám is-igaz volt kamaszként amit írsz. Én mindenképpen utána olvasnék a témának.

Személyiségzavarral nem vág össze, hogy kerülsz bizonyos érzékszervi ingereket (pl érintés, bizonyos ételek) illetve a beszéddel való problémáid. Plusz személyiségzavarra tizenéveseket amúgy sem szokás diagnosztizálni, mert kell egy már kifejlett személyiség is a zavrhoz.

2020. febr. 8. 00:01
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!