Hozzám miért nem tudnak úgy viszonyulni az emberek, mint a többséghez?

Mindig olyan kiközösítettnek éreztem magam mindenütt. Ezt aki nem élte át, az nem tudja hogy nekem milyen rossz. Iskolában is kiközösítettek mert csendesebb voltam, mindig egyedül ültem. Volt munkahelyen is éreztem hogy nem kedvelnek a munkatársaim, és a főnököm is utált. Legutóbbi párkapcsolatom sem sikerült, ahogy a többi sem. Volt olyan fiú aki azzal koptatott le hogy túl jó vagyok hozzá. Az utolsó exem is szakított velem. Nem tudom mit kellene tennem, hogy egyszer már én is jó legyek ebben az életben.

Persze az exeknek, a volt osztálytársaknak, a volt főnökömnek jó életük van, ők sose szenvednek elutasításban, ahogy én.

Depressziót állapított meg nálam a pszichiáter, aki azt mondta hogy nincs okom az irigységre, jó életem van. Nem ezt mondta, de ezt lehetett kivenni a szavaiból.

Depressziós is