Létezhet extrém mértékben kockázatkerülő pszichopata/szociopata?

Akkor mi vagyok? Morális iránytűm van ugyan, de ez is hideg kognitivitással működik. Az emberek életét nem tartom többre, mint a szúnyogét. Személyes értékrend alapján kategorizálok, emiatt jobban megrendít például Stephen Hawking halála - pedig nem is ismertem - mint egy közeli rokonomé, aki esetében akár egy enyhe mosoly is elhagyja az arcom, nem azért, mert kívántam volna a halálát, hanem mert konstatálom, hogy egy alkoholista, erősdohányos ember kimúlt és végre történik valami, ami felkavarja az állóvizet (talán a szunnyadó impulzivitás kielégítése?)

Az egész világot egyfajta hangyafarmként szemlélem, mély apátiával és hiába nem érzek késztetést manipulációra, nem azért van, mert sajnálnék bárkit is, hanem mert már nem érdekel semmi. Az sem, hogy GTA-val játsszak, az sem, hogy az életben pezsegjek.

Mint aki beragadt egy nagyon unalmas, ÉLET nevű játékban és nem akarja megnyomni a reset gombot, úgy gondolja, hogy várja a showtime-ot, a korona vírust vagy a harmadik világháborút vagy a migránshullámot és vajon mi sül ki belőle, ne kapkodjuk el a dolgot.

Ezt minek neveznétek klinikai értelemben?