Létezik olyan eset, hogy az érzéseinknek nincs semmi alapja?
Lehet ok nélkül szenvedni? Amikor nincs semmi mélyről feltörő elfolytott érzés, csak a mindent elsöprő düh? Amikor nincs más lehetőségem csak várni, hogy elmúljon? És általában el is múlik ugyanolyan hirtelen. Vagdosom, szétkaparom a bőrömet ilyenkor, fel tudnék robbanni, már 35 éves vagyok, mindent megpróbáltam már. Pszichológushoz jártam régebben de azt érzetem, hogy csak nem létező összefüggések keresésére vagyok kényszerítve.
A sportolással is próbálkoztam, de csak előidézte ezt a dühöt, úgy éreztem, hogy a fizikai lefáradás csak kiváltja a mentális rosszullétet.
Gyógyszert jelenleg is szedek, de a sokadik csere után sem segít.
Van valakinek hasonló tapasztalata, vagy bármilyen ötlete mit lehetne tenni?
válasza:Valami alapja van, csak az "orvostudomány" nem tudja kimutatni. Az agy működésének legtöbb részlete jelenleg ismeretlen. Annyi ismert, hogy bizonyos agyterületeken az idegsejtek működését más agyterületek működése gátolja, azaz serkentő és gátló mechnanizmusok működési egyensúlya érvényesül.
Csak arra tudok gondolni, hogy magadnak kellene megtalálnod azt a tevékenységet, ami téged megnyugtat. A sport általánosan elfogadott "terápia", de az izomműködés ill. a megnövekedett oxigénfelvétel során keletkező anyagcsere termékek fokozhatják a nálad agressziót kiváltó feszültséget. Ezért valami fizikai megterhelést alig jelentő, ám sikerélménnyel járó tevékenységet kellene keresni, ami lehet szellemi tevékenység is: sakk, rejtvényfejtés, gyakorlati probléma megoldás stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!