Valaki aki jobban ért az ilyen dolgokhoz, szerinte mi bajom lehet?

Tudom, nem itt kéne tanácsot kérnem, már lassan 4 éve járok pszichológushoz, de soha nem mertem neki elmondani a komoly problémáim, mert féltem hogy megijedne, vagy kinevetne engem.. elég rossz szorongásom van, nem szeretek mások előtt enni, mert úgy érzem néznek, kellemetlennek tartom,mosdóra sem merek menni, esetleg iskolában,mert félek hogy amikor felállok a helyemről mások elkezdenek nézni, félek attól hogy mások mit gondolnak rólam, mert nagyon csúnya arcom,hajam,és alakom van, így ha valaki rámnéz (főleg fiúknál) akkor elkezdek aggódni hogy mit gondolhat rólam, csúnyának talál-e, a hangulatom nagyon változó, van hogy nagyon felhangolt vagyok, ezt úgy kell értelmezni, hogy rendesen megkattanok, ugrálok, nem tudok nyugtonmaradni,rengeteget beszélek, ha ülök akkor is rángatom, vagy lóbálom a lábam, de ha valaki megjegyzi hogy " normális vagy?" Vagy hasonló jelzőket használ akkor az nagyon rosszúl esik, és a nap további részében megszólalni sem merek,és csak azt ismételgetem magamban hogy nem kellett volna megszületnem, nincs semmi hasznom, és egy haszontalan embernek meg kell halnia. Nagyon félek barátságot teremteni, félek hogy csak teher leszek,mert mások jobbak mint én és én sohasem fogok felérni hozzájuk,ha valaki szomorú, oda akarok menni hozzá, hogy felvidítsam, de nem merem, mert tudom hogy csak idegesíteném,vagy rosszabbá tenném a helyzetét..ezek mellett olyan szinten undorodok magamtól hogy nem tudok tükörbe nézni,ha egyedül vagyok, és tudom hogy nem lát senki, akkor szétkaparom az arcom véresre, miközben üvöltözve sírok, s szintén azt kérdezgetem hogy miért születtem meg. Ha van nálam éles tárgy akkor bántom magam, amit nem szeretnék, de ilyenkor úgy érzem ezt érdemlem, mert eg, ronda hasztalan senki vagyok, akinek nem szabadna élnie. És az a baj hogy mostmár a vállamtól a vádlimig mindenhol van heg a testemen.de ez az egyetlen dolog ami ilyenkor képes lenyugtatni... kiskoromban majdnem megerőszakoltak,szóval a következő problémám ebből eredhet: Egyáltalán nem tudok fiúkkal beszélgetni, tök mindegy ki az, olyan szinten elkezdek szorongani, és zavarba jönni, hogy dadogni kezdek, és elpirulni,és hülyeségeket mondok, ha csak valaki véletlenszerűen hozzám ér már akkor azon képes vagyok órán hosszán gondolkodni, hogy véletlen, vagy direkt? Ami még elég furcsa, hogy minden miatt bűntudatom van, 5 évvel ezelőtti dolgok is olykor eszembe jutnak, aminek igazán nincs jelentése, de szörnyen rosszan érzem magam miatta, és nem tudom elengedni.. alapvetően mindig nevetek, mosolygok, hogy mások ne tudják meg, hogy nagyon rosszúl vagyok, de ha egy percre is egyedül maradok és tudom hogy nem lát senki olyan szinten elkezdek sírni, hogy alig kapok levegőt, és van olyan is, hogy nem tudom miért, csak elkezdek és nem tudom abbahagyni..Amikor éppen próbálok valakivel beszélgetni, de olyan solgot mondok ami furán hat, nem úgy ahogy szerettem volna, akkor utána mindig csak azon tudok gondolkozni hogy egyáltalán miért szoktam beszélni, miért vagyok itt, mindig be kéne fognom,és nem kéne beszélnem..emellett még az is van, hogy egyáltalán nem vagyok képes olyan ruhákat felvenni, ami mutatja az alakom, még egy sima feszülősebb farmert sem merek felvenni eg, nadrághoz, mert az jár a fejemben, hogy mások azt fogják gondolni hogy gusztustalan és deszka vagyok, nemrég vettünk eg, ruhát, és fel szerettem volna venni, mert nagyon tetszett, de nem volt hozzá elég erőm mert amikor tükörbe néztem nem láttam mást csak egy undorító ocsmácsságot,és ezek a dolgok nagyon leveszik az önbizalmam..régebben majdnem leszúrtam az unokatestvérem mikozben aludt, mert azt akartam hogy szenvedjek,mert nem szeretek másokat megbántani, és ha megölnék egy olyat, akit igazán szeretek, akkor mindennél jobban szenvednék. Nem szeretném hogy valaha is boldog legyek, ami olykor rossz, főleg olyan helyzetekben amikor másokat látok őszintén nevetni..Végül nem tettem meg, mert nem akartam neki fájdalmat okozni, sem a családjának, de végül már csak annak a gondolatától is rosszabbúl voltam, hogy majdnem megettem.. eddig magam azért nem öltem meg, mert tudom hogy szégyent hoznék a családomra, a szüleimnek nagyon fájna. Így is alkoholista anyám,a testvéremnek is sok nehézsége van.. és apám pedig.. hát.. az igazság szerint ő elvan.. Ha valaki tudja, hogy milyen problémám lehet, az kérem írjon, előre köszönöm szépen a válaszokat..