Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Elegem van. Van így valaki? 3...

Elegem van. Van így valaki? 3 mentális betegségem van.

Figyelt kérdés
Biooláris zavar , kényszerbetegség, skizoid személyiség zavar. Ezek keserítik meg a napjaimat felváltva. Kitartok évek óta ,de már elegem van. Szedek rájuk antideprenszánst ,antioszihotikumat és hangulatstabilizálót. Tudom sose gyógyulok meg ,de ez nem élet így. Vannak jobb napjaim,de ritka. Ha nem depi van,akkor kényszer. Ha nem kényszer,akkor depis fázis. Plussz még elzárkozok az emberek elől a személyiségzavartól,mert mindig beképzelek valamit és félek a megszégyenüléstől. Kényszerek is szorongásba visznek. Van valaki ennyi diagnózissal és,hogy éli ezt meg ?
2020. febr. 15. 15:55
1 2 3 4 5
 1/44 anonim ***** válasza:
59%
Szia. Az tok jó hogy tudatában vagy ezeknek a betegségeknek. Rengeteg ember el úgy hogy nem vesz róla tudomást vagy nem érti, elutasitja, tagadja hogy barmi baja lenne. Te sosem próbáltál pld kineziologust vagy más lelki segitot igénybe venni legalább egyszer ezek miatt?
2020. febr. 15. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/44 anonim ***** válasza:
71%
Azért kérdezem ezt, mert minden szorongasnak, kényszeres betegségnek megvan a lelki oka. Ezeket jó lenne feltarni.
2020. febr. 15. 16:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/44 anonim ***** válasza:
51%
Ez elég összetett dolog, de meg lehet gyógyulni! Nagyon jó, hogy ezekkel tisztában vagy, hogy mi a problémád. Nekem "csak" súlyos szorongásom volt, pánik, hipochondria. A 80-as években volt nekem ez, akkor voltam 16.éves. Semmit nem tudtak szinte erről a dologról, neurózisnak hívták akkoriban. Ma nem venném be azokat a "modern" gyógyszereket, amikkel akkor tömtek. Andaxin,rudotel,tisercin,anxiron,elenium stb. Aztán amikor elkezdtem munkába járni, szerettem a munkámat, jó volt a légkör, normális kollégák voltak, akkor szépen, lassan helyre jöttem. Amikor terhes lettem, akkor meg teljesen meg gyógyultam. Te is keresd a megoldást! Hány éves vagy? Tanulsz? Dolgozol? Kivel élsz?
2020. febr. 15. 16:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/44 anonim ***** válasza:
87%
Pszichoterapeuta sokat tudna segíteni. Tudom, nem ingyen van.
2020. febr. 15. 16:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/44 anonim ***** válasza:
100%

Másik kérdéshez írtam válaszként onnan másoltam be:


Tudom, hogy nem ez volt a fő kérdés, de 17 és 24 éves korom között elég komoly OCD-s voltam, mondjuk a tisztaságról szóló rész pont elkerült, de volt helyette rengeteg más ami az őrület határára kergetett.


Igazából rengeteget olvastam a témában, és több helyen találkoztam vele, hogy az OCD a fiatal felnőtt korban van leginkább jelen, és ezután kétesélyes, elmúlik vagy sem. Én azt mondom 99,9%-ban tünetmentes vagyok pár éve már, viszont addig is míg tartott próbáltam azt a taktikát alkalmazni, hogy mikor érkezett valami kényszer, akkor csak úgy tettem mintha megtennék. Például egyek 4 falat ételt, akkor egy pillanatra az adott ételhez értem és a számhoz, kész, lezajlott. De sok mással is csak úgy csináltam mintha, és valahogy az agyam okézta a dolgot.


A másik része pedig, hogy próbáltam az egészet önmaga ellen fordítani. Példáúl volt nem egy dolog amit minden nap csináltam, rituálék, miegymás, volt hogy amikor csak eszembe jutott, és egyszerűen nem volt nyugtom. Erre találtam ki azt, hogy létrehoztam magamnak szabályokat, például, hogy reggel és este csak x és y időpont között szabad ezt, és amúgy tilos. Ez is egész jól bevált, igaz, mikor eljött az idő mindig volt a szorongás is, de volt, hogy itt is alkalmaztam az első, mintha megtenném módszert.

2020. febr. 18. 02:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/44 anonim ***** válasza:
75%
Szia! Nekem ugyanezek a diagnózisaim. De engem nem gátol meg semmiben. Meg van a baj forrása lehet kezelni, meg vannak a bevált gyógyszerek. Innentől kezdve én nem foglalkozom vele, mert tudatosan nem akarok. Csak amennyit feltétlenül szükséges. Pszihiáteremmel nagyon jó a kapcsolatom, tényleg elmondhatom hogy a támaszom. Ha rossz passzban vagyok felhívhatom, el mondom neki mi a gond mit érzek, meghallgat, ellát hasznos tanácsokkal lelket önt belém, és utána minden rendben van. Hálás vagyok az életemért, azért amit kapok, ez is a javamra vált mert sokkal empatikusabb, megértőbb lettem. Szerénységet tanultam, és alázatot. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne a betegségeddel foglalkozz, ne arra koncentrálj. Élj, tedd meg amit szeretnél. Legyél nyitott, legyél barátságos. Sokkal jobban fogod érezni magad hidd el. Tapasztalat! Sok sikert a továbbiakban! Remélem hogy tudtam segíteni!
2020. márc. 29. 19:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/44 anonim válasza:
47%
Szia!Ha igazán akarod biztosan meg tudsz gyógyulni!Van rokonom akinek bipoláris zavar volt pár éve, borzasztó hónapokon ment keresztül a családunk akkor viszont pszichiáter által felírt gyógyszerekkel ma már teljesen jól van és tünetmentes viszont a gyógyszereket napi szinten kell szednie.Nekem kényszergondolataim vannak pár hónapja, amik borzasztóan zavaróak és kikészítenek, viszont gyerekkoromban a szüleim válása után is volt egy ilyen időszakom pár hónapig de elmúlt teljesen magától. Most viszont pszichológushoz járok és rengeteget segített, úgy érzem végre megváltoztathatom a gondolkodásom és nem kell folyamatosan szorongásban élnem, plusz ha egyszer vége lett most is vége lesz!! Nehéz elmenni pszichológushoz de nagyon megéri.Soha de soha ne add fel és meg fogsz gyógyulni! Csak kérj segítséget.
2020. ápr. 13. 20:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/44 anonim ***** válasza:
64%

Körülbelül két és fél évvel ezelőtt mélyponton voltam, amikor egyszerre négy súlyos mentális betegség is jelen volt az életemben. Kényszerbetegség, depresszió, paranoia és internetfüggőség. A kényszerbetegség és az internetfüggőség már alapból az életemben volt.

A kényszerbetegségemet még az alsós osztályfőnököm vette észre, de tévesen autizmusra gondolt. (Ugye nekik is vannak kényszerszerű dolgaik.) Akkor mindent tökéletesen kellett leírnom, és ha egy feladat nem lett elsőre hibátlan, mindig sírtam. A szüleim nem annyira korlátozták az internethasználatomat, szóval mondhatni az interneten nőttem fel.

Hatodikos voltam, amikor elkezdődtek a bajok velem. A lényeg, hogy mindennap egy kínzás volt számomra. Mindennap meg akartam halni, rettegtem, hogy követnek és bántani fognak, folyamatosan csináltam a kényszerdolgaimat, és alig vártam, hogy hazaérhessek és gépezhessek hajnalig.

Azt hittem, hogy segíteni fognak, de végül nem segített nekem senki, csak fenyegettek. Az iskolapszichológus is engem okolt mindenért, mert családi problémáink is voltak. Én azt hittem, hogy én vagyok az áldozat, ők meg pont azt, hogy én vagyok a kiváltója minden rossznak. Ebből gondolhatod, hogy az önbecsülésem még lejjebb esett.

Aztán pár hónappal később valami isteni csoda történt. Kezdett lecsitulni körülöttem minden, a szorongásom forrásai is kezdtek megszűnni. Szép lassan kezdtek enyhülni a tüneteim. Ekkor már tisztában voltam, hogy milyen mentális problémákkal küszködök.

Próbáltam önerőből javítani magamon. Mára a kényszerbetegségem alig észrevehető. Vannak még olyan, régebbről megmaradt kényszerek, amikkel nem tudok mit tenni, de a legtöbbet sikerült eltüntetnem az életemből. És fontos hozzátennem, hogy nem szedtem soha semmilyen gyógyszert.

Általában abba gondoltam bele, hogy mégis miért csinálom azt az adott kényszert. Pl. volt egy olyan kényszerem, hogy a székemnek éjszaka mindig egyenesen az íróasztal felé kellett néznie. Néha direkt megpróbáltam, hogy ágyba fekszem anélkül, hogy a jó irányba fordítanám a széket. Nagyon nehéz volt, de erőt vettem magamon, és megkérdeztem magamtól, hogy mégis mi baj lesz, hogyha nem néz az asztal felé? A válasz nyilván semmi volt. Talán segít az, hogyha a kényszer kihagyása után elszámolsz tízig vagy tovább. Talán az megnyugtat.

A legeslegfontosabb, hogy iktasd ki az összes lehetséges stresszforrást. Ennél fontosabb nincs. Ha a mai napig olyan stresszes lenne az életem, mint akkor, még most is ugyanolyan lelkiállapotban lennék, mint akkor. A kényszereket a legtöbbször (sőt, talán mindig) a stressz váltja ki. Mai napig, hogyha valami stresszes időszakom/napom van, könnyebben eluralnak a kényszereim. Olyankor képes vagyok arra is, hogyha valaki a bőrömhöz ér, utána percekig szappanos vízzel mosom az érintett testrészem. Utána meg akár elkezdek bőgni, zenét hallgatok, és egész nap depis hangulatom van. Szóval néha nekem is felerősödik a kényszerbetegség.

A bipoláris zavarra is azt ajánlom, hogy kerüld a stresszes helyzeteket.

A skizoid szemyéliségzavarról sajnos nem találtam a neten sok infót, szóval nem tudok mit mondani rá.

Legyenek hobbijaid, amiket szeretsz csinálni. Fontos, hogy csak stresszmentesítsd az életed, hanem tedd kicsit boldogabbá is a mindennapjaid. Ha nincs hobbid, akkor keress valamit, amit szívesen csinálsz. És ne hajtsd túl magad! Mindig hagyj időt a pihenésre. Én úgy tapasztaltam, hogyha kimerültebb vagyok, akkor sokkal depisebb a hangulatom, és nehezebben is tudom magam uralni.

Engem ugyan nem segített semmilyen gyógyszer, vagy akármilyen ember, de szerintem csak szerencsém volt. Én nem nagyon hiszek abban, hogy a mentális betegségeken sokat segítenének a gyógyszerek. Ezek szinte mind lelki eredetűek, úgyhogy fejben kell őket helyre rakni, nem pedig mindenféle szereknek a szervezetbe juttatásával.

Ismerkedéshez, barátkozáshoz meg nem tudok tippeket adni, úgyszintén nem vagyok ennek a mestere. Régen valószínűleg a depresszió miatt féltem mindig boltba menni, meg ilyen nyilvános helyekre, de még az is lehet, hogy kisebb szociális fóbiám volt. Talán ez a dolog is javulna, hogyha a többi mentális betegséged is enyhülne.

Most egy kisebb regényt írtam, de talán segítek vele legalább egy picit rajtad. Próbáld ki azokat, amiket javasoltam. Végülis egy próbát minden megér, aminek legalább 1% esélye is van, hogy segítsen. Tudom, hogy milyen rossz, amikor minden egyes nap kényszerek gyötörnek megállás nélkül.

Nagyon remélem, hogy segítettem, és, hogy minél hamarabb enyhülni fognak a tüneteid! Akármilyen rosszul is érzed magad, ne add fel! Én mindenképp szurkolok neked! :)

2020. jún. 20. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/44 anonim ***** válasza:
100%
Ennyi bogyótól egy egészséges ember is rosszul lenne. Ha nem használnak miért nem hagyod a francba. Inkább menj el futni minden nap. Hátha magad mögött hagyod a problémaidat meg rád aggatott diagnózisokat.
2020. júl. 8. 19:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/44 A kérdező kommentje:
Utolsó válaszolonak csak annyit,hogy legyen pár napig bipoláris és kényszerbeteg. Biztos nem írt volna ilyet.Gyógyszerek nélkül még szarabbul lennék. Ja és sportolok. A bipoláris az bipoláris. Tetszik érteni.
2020. júl. 9. 13:07
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!