Mit tegyek akkor, ha 27 évesen eljutottam életem azon szakaszába, hogy meg akarok halni?

Képzeld milyen lehet most orvosnak lenni és bemenni a kórházba dolgozni. Akkor jutna eszedbe, hogy arany életed van.

Tudod mit? Ha ennyire halálvágyad van, akkor menj önkéntesnek el egy kórházba, forgatni a betegeket az intenzíven.

Helyes, ne csak magadra gondolj!

Kezdj el másokért élni, dolgozni!

Ha felfedezed, hogy mások számára öröm a léted, számítanak rád, megszeretnek, talán végre te is szeretni fogod önmagadat. Na, AZ lesz majd a megnyugvás.

Jó, hát így nehéz lesz, ha nem fejted ki mi a baj.

Amúgy jah, menj önkéntesnek.

Szóról szóra teljesen ugyanezt érzem 😕

Mintha csak én írtam volna.., bár én 33 évesen jutottam el erre a pontra..

Nekem aztán azóta volt jópár kísérletem is, és majdnem belehaltam egy drogtúladagolásba. Majd ezután nyugi volt egy jó évig - most 35 vagyok - és egy hónapja szintén lezuhantam a "mélybe".

Csak azért írom így le - mert engem most kivételesen nem az lökött vissza hogy megérintett a "halál szele" hanem láttam egy filmet. Az volt a címe h - két szerető.

Ezt egy nagyod depis napon néztem meg, és a végén éreztem ha én lettem volna ott és megtettem volna - nagyon szomorú lett volna úgy a történet.

Azóta nyugi van. Ugyanúgy megvan minden, a sokk probléma, az hogy utálom magam - és nem tudok szembenézni a dolgokkal, az önértékelésem/önbizalmam totális 0 és teljesen tehetetlennek érzem magam, de eldöntöttem hogy nem végzek magammal. Majd jön az magától amikor kell.. Talán már nem is sokat kell szenvedni.. De ki tudja mi lesz.. Megadom az életnek azt a lehetőséget hogy csak úgy legyen ami akar....

Addig meg elengedem az egészet, napközben kiülök inkább az ablakba és nézem a felhőket. Vagy meditálok kicsit, és elbújok az egyszerű unalmas jelenlétben hogy addig se gondolkodjak. A lényeg hogy minél kevesebbet gondolkodjak!

És a vicces hogy azóta eltelt pár hét, és jól vagyok. Nem érdekel már hogy mi van velem, hogy milyen szerencsétlen vagyok, és hogy sehová sem vezet az életem - mert most itt vagyok. Jó meleg a szoba, tudom nézni a tv-t, vagy itt irkálni össze vissza. Nem fogok idegeskedni az biztos, és félni sem. Mert ha jön az elmúlás az nekem is maga lesz a megszabadulás. Megszabadulok ettől az élettől.

De amíg nem jön már nincs mit veszíteni. Most már kíváncsi vagyok mit tud még nekem mutatni az élet - ami elől oly régóta menekülök...

További szép estét..

Távozz innen, de ne a másvilágra. Ha ez a koronapánik lezajlik (vagy enyhül), költözz el. Egy uj környezetben más értelmet nyer az életed.

Élni jó dolog..