Írna olyan, akinek sikerült legyőznie a szociális szorongást?

Bar nekem mas dominal, de az talan ide tartozik, hogy 10-tol 30 eves koromig keptelen voltam otthonon kivul egy falatot is enni. Vendegseg, etterem, de akar iskolaban uzsonnat is az undorito vecen ettem meg. Inkabb ehenhaltam, bar ilyenkor meg is szunt az etvagyam altalaban.

Azota az ellenkezo veglet vagyok. Nemcsak elvezettel, joizuen eszem etteremben, masokkal, de kulon jolesik. Mi tortent kozben? Sikertelen terapiak, szakemberek utan igent mondtam a gyogyszerekre. Antidepresszans es Xanax. Husz eve szedem. Az eletem a diszfunkcionalitasbol normalis lett, es jo az egeszsegem. Miert kene harcosan ellenallnom annak, hogy egyutteljek a gyogyszerekkel?

Nekem is gyógyszerrel: Ritalin, Rexetin, és fontos bár nem gyógyszer, hanem a gyógynövény kategóriába sorolom: kratom. Ez utóbbi talán nem lesz fontos a későbbiekben.

Az én esetemben a szorongás szerintem nem alakult volna ki, ha gyerekkoromban diagnosztizálták volna az Aspergert és az ADHD-t, nem 46 évesen. Mert így alakult ki önvédelemként az emberek kerülése, mert gyakran kinevettek, időnként gúnyoltak is a viselkedésem miatt.