Mit tegyek, ha folyamatosan azon kattogok, hogy meghal valakim? 18/L

Amióta karantén van, de néha előtte is, teljesen pánikba esek a gondolattól, hogy elvesztem valamelyik szerettemet vagy közeli ismerősömet.

Nyilván most ez a vírusos helyzet rátesz egy lapáttal, de egyébként is érzelmes típus voltam mindig. A leggyakoribb félelmem az, hogy meghal a velem egyidős barátom, ugyanis borzalmasan szeretem, és nélküle az életem értelmetlen lenne. Sokszor eszembe jut csak random, hogy mennyire elviselhetetlen lenne, és elkezdek sírni illetve bepánikolni. Főleg akkor jön ez elő, ha sok időt töltöttünk együtt, és megint rájövök, mennyire hihetetlenül szerelmes vagyok bele, amellett hogy a legjobb barátom.

A szüleimmel hasonlóan érzek, pedig ők nyilván még az én életemben sajnos el fognak menni, de remélem még jó sokára. Amikor ezen gondolkodom, az másfajta fájdalom, mint pl.a barátommal, de az is szörnyű.

Közeli barátoknál ez elég ritkán jön elő, de azért szokott.

Utálom, hogy ilyen vagyok. Alapvetően racionálisan gondolkodom mindenről, de egy szerettem halála a legnagyobb félelmem. Pedig mindenki a környezetben jelenleg egészséges, így főleg hirtelen halálokat, pl.autóbalesetet szoktam elképzelni. Naponta olvasni, kik halnak meg világszerte, és ez egyáltalán nem segít a problémám legyőzésében. Amikor egy csupa pozitív, örömteli életet vizualizálok magam előtt, akkor rögtön kb.kiröhögöm magam, hogy milyen kis naiv vagyok, és mennyire fogalmam sincs, hogy x év múlva tragédia fog velem történni.

Ami még gyakran eszembe jut, hogy mi lesz ha kitör egy háború a közeljövőben, és mondjuk elvesztem benne családtagjaim vagy a barátom. Tudom, teljesen felesleges és butaság ezen agyalni, de egyszerűen nem tudok ellene tenni.

Hálásnak kéne lennem, hogy van kiért aggódnom, de ez már a másik oldalra fordult át nálam. Amúgy semmilyen mentális problémám nincs és soha nem is volt, ez is csak egy borzalmas berögzött szokás nálam.