Aspergeresek, ti is hasonlót éreztek?

Nehéz elmagyarázni, hogy pontosan mit érzek. 23 éves normális, egyetemista lány vagyok, és nagyon félek, hogy a tüneteim beletartoznak az autisztikus spektrumra.

Amikor beszélek, tök jól megy a small talk, de ha olyan személlyel beszélek, akivel csak most ismerkedem, vag bejön nekem, vagy számít, akkor zavart leszek, úgy érzem hogy a beszédemet nem tudom követni, nehezen tudok koherensen beszélni, mintha csavarodna ki a nyelvem, félek, hogy olyan mimikát is vágok, ami kínos, magyarázás közben a kezem is csavarodik ki, meg olyan érdekes az állásom. Sokszor megfigyelem az embereket magam körül, mert 25 éves koromra is muszáj vagyok másolni. Gyakran figyelmeztetni kell magam, hogyha otthon vagyok, akkor ne legyen tátva a szám, ne vágjak buta arcokat. Nem tudom, hogy ez a buta vagy furcsa arckifejezés mond valamit nektek? Mindenesetre azt érzem, hogy görcsben vagyok állandoán, képes vagyok a kanapén fura pózokban ülni félórákig is. Ha stresszelek, muszáj pislognom, vagy rituálékat végeznem. OCD-m is van, de nem teljesen átlagos, mondjuk ha a nyakamat balra forgatom, és érzem hogy ropogna, vagy csak húzódik a bőr, akkor késztetést érzek jobbra fordítani a fejem, ugyanolyan vonalban. De ez a vonalkövetés néha kézzel is előfordul. Tennem kell egy kézfordulatot. Ha meghallok valakit fütyölni a balszememet be kell csuknom.

Mindent át kell gondolnom, mentálisan fel kell készülnöm mielőtt beszélnék valakivel, hogy ki tudjam magam fejezni megfelelően. Persze a beszédem tiszta, és simán megy, de sokszor úgy érzem, hogyha zavarban vagyok, akkor bénának ítélem meg a mozgásomat, beszédemet, hanglejtésemet. Szóval egyzerűen mintha valami fura lenne. Ha visszanézem a képeket, az emberek mindig olyan nornálisan néznek ki rajta, én viszont mindig vmilyen arcot vágok.