Betegesen, sőt halálosan félek a hányástól. Mit tegyek, hogy ez teljesen megszűnjön? Nem tudok emiatt sem udvarolni, semmit csinálni!

2-es vagyok..

Elnézést kérek a kérdésért.

Bármilyen furcsa is számodra ez a dolog, nekem ez a kérdés jutott először eszembe.

Tudod az hogy kiírtad ide ezt a kérdést...

Nem tudom mire számítottál?

Hogy mindenki tudja egyből hogy mi is ez a probléma?

Hogy tele van az oldal ilyen fóbiából kigyógyult emberekkel és egyből mondja valaki a megoldást?

Netán van itthon egy piros gomb amit ha megnyomok máris jobb lesz neked??

Képzeld!!

Ráérek. Melóhelyen vagyok és épp nincs dolgom.

Ilyenkor itt lógok. Néha írok egy egy kérdésre..

És akkor megláttam a tiédet...

Talán valaki szórakozásból írta ki?

Vagy tényleg van ilyen??

Volt egy kolléganőm, a gyereke félt a gomboktól...

Ez is egy fóbia..

Egyébként kinőtte...

Ez az apró kis történet juttatta eszembe azt hogy a világban vannak fura problémákkal küzdő emberek mint pl te is.

Engem szimplán az érdekelt volna, hogy mitől tartasz???

Hogy te hánysz?

Vagy hogy meglátod ha valaki rókázik?

Nem gúnyolódni szeretnék !!!

Csak az érdekelt volna hogy valóban mi okozhatja ezt nálad...

De te neki támadsz az embernek hogy milyen kérdés ez...

Hát kérlek...meséld el hogy milyen lenne neked a segítő szándék!!!!

És még egy kérdés..hánytál már életedben?

3-as válaszoló voltam, ne haragudj, nem bántani akartalak, inkább csak érdeklődtem.

Nekem 2 gondolat jutott eszembe erről az egész helyzetről:

1. Ha lesz barátnőd, és ne adj isten hányni fog, vagy érzi, hogy kell neki, megbeszélhetitek, hogy addig te elvonulsz egy másik helyiségbe, zene max hangerőre, hogy még csak hallani se hallj semmit, esetleg lemenni sétálni. Tehát ez a része áthidalható. Egyébként én személy szerint kifejezetten ritkán szoktam hányni, az elmúlt kb 4 évben összesen 3x volt rá példa, és mindegyik piától (tehát nem betegség). Esetleg ismerkedéskor valahogy fel is jöhet egy téma, amiből kiderühet, hogy a másiknak milyen gyakran van ilyen jellegű problémája, mert hogy őszinte legyek, az én közvetlen környezetemben szinte senki sem szokott hányni. Sőt családtagról, barátnőről nem tudok, aki az elmúlt évek alatt hányt volna.

2. Az igaz, hogy úgy győzheted le ezt a fóbiát, ha párszor hánysz. Régebben én is utáltam hányni, egyenesen pánikot éreztem, amikor rámjött egy erős hányinger és volt hogy órákig sétáltam fel-alá a wc körül, nagyon rosszul éreztem magam hányás határán voltam, de semmiképp se akartam hányni, ezért órákig visszatartottam, amíg végül el nem múlt.

Viszont mint mondtam, az elmúltévekben hánytam 3x is, mindegyiket próbáltam inkább visszatartani, mint hogy hányjak, de győzött a reflex. Előtte mindig én is ijesztőnek éreztem és rám is jött egy kiseb pánik, de hányás közben/után rájöttem, nem is volt annyira rossz, mint ahogyan rágörcsöltem. Nyilván nem jó érzés, kellemetlen, de minél többet hány az ember, úgy szokik hozzá ehhez és jön hozzá, hogy ez egy reflex. Most nyilván olyat nem mondhatok, hogy gyakorolj hányni, mert absolút nem egészséges, de ha mégis jönne a hányinger, gondolj arra, hogy UTÁNA mennyivel jobban fogod magad érezni, és hogy a hányás egy természetes élettani reakció. Gondolj arra, hogy olyan ez, mintha egy erősebb büfögés lenne, mintha természetes lenne, "megesik" néha.

Enni pedig egyél, mert a 44 kg elég kevésnek tűnik.

Régebben hányós voltál? Vagy most vagy az? Nem mersz enni? Vagy hogyhogy lefogytál ennyit?

Gyerekkoromban én is betegesen féltem a hányástól, emiatt folyamatosan ideges voltam, amitől hányingerem lett. Sőt, van egy tesóm, aki kiskorában sokat hányt. Olyankor elbújtam órákig és remegtem a félelemtől.

Azt mondta az orvos, hogy meg kéne próbálnom hányni, itattak velem forró kakaót meg valami gusztustalanságot, de nem sikerült, és csak rosszabb lett az egész.

Végül úgy sikerült leküzdenem kamaszkoromban, hogy többször is jól berúgtam, aminek hányás lett a vége, így lassan, de sikerült feldolgoznom a problémát.