Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Miért élek fantázia világban?

Miért élek fantázia világban?

Figyelt kérdés

Ami normális az életemben, az annyi, hogy a mindennapi dolgokat megcsinálom: dolgozom, takarítok, eszem rendesen.

De ezen felül egyszerűen képtelen vagyok élni az életem. Imádok minden történetet, ami nem valós: scifi, fantasy, anime, kaland. Mindegy csak ne a mi valós világunk legyen. Ha nem nézek épp valami filmet vagy sorozatot, akkor is csak álmodozom. Elképzelem, ahogy egy érdekes világban élek, izgalmas és csodás életem van és nagyon boldog vagyok a barátaim, szerelmem társaságában. Olyan emberekre vágyom, akik nem léteznek, vagy csak az én életemben nem: kedves, megértő emberekre barátaimnak és egy csodás szerelemre. Fantasztikus világra, fantasztikus lényekkel, vidékekkel. Totál képtelen vagyok elszaladni ezektől a gondolatoktól. Csak ezek körül forog minden gondolatom.

Tudom ez egy átlag embernek biztos nevetséges, de én így élem a napjaim, szinte örök kábulatban, örök fantáziálásban. Nem hallucinálok vagy ilyesmi, csak elképzelem. Egyszerűen nem is akarok a való életben úgymond normális életet. Úgy érzem bármi történne velem, semmi sem lenne kielégítő számomra. Bármire gondolok, ami valóság, az unalmas, vagy rossz.

Ez normális lenne egy 10 éves kisgyereknél, de én felnőtt ember vagyok. Nyilván senkinek nem beszélek nyíltan ezekről, de tudom, hogy valami bajom van. Azt tudom, vagyis sejtem, hogy depressziós vagyok. De hogy mitől fantáziálok folyton azt nem tudom. Ha szorult volna belém egy minimális kreativitás talán valami nagy író is lehetnék, de sosem voltam ez a művész típus. A legrosszabb az egészben, hogy nem motivál semmi. Az ambíció legapróbb szikrája is eltűnt már belőlem. Nem akarok semmit elérni az életben, mert a valóság nem érdekel. Nem akarok jobb munkát, nem akarok házat vagy autót és nem akarok egy dögunalmas átlagos életet. Ezt félre ne értse senki nem akarok lenézni senkit, akinek normális élete van, csak ez számomra nem oké. Az én hülye agyamban. Remélem nem érti félre senki.

Van esetleg itt bárki, aki hasonló gondolatokkal küzd, esetleg tudja is mi bajom lehet? Megköszönném a segítséget.


2020. máj. 6. 05:40
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:

Hasonló cipőben járok, talán nem ennyire "súlyos", de én is sokat álmodozom más korokról, világokról, történeteket találok ki. Mondjuk van sok barátom, jó kapcsolataim, tehát nem szigetelődöm el. És hála az égnek, ambíciózus vagyok. Gyerekkorom óta ilyen vagyok :)


Esetleg próbáld meg kiírni magadból ezeket, nem baj ha nem jó! Tök sok ilyen oldal van, névtelenül is felrakhatsz sztorikat. És szerintem jót tenne, ha találnál egy hobbit, ahol kiélheted magad. Nem viccelek, és nem kell a legjobbnak lenned benne, én rajzolni szoktam ritkán (ha van időm rá), vagy kézműveskedni (ez utóbbi nagyon bejön).


Ha pedig valóban érzelmileg padlón vagy, érdemes első körben egy szakembert felkeresni, hiszen biztos hogy így megtalálnád a probléma gyökerét (engem elhanyagoltak /ha nem is szándékosan/ gyerekként, sokat olvastam, elvonulva, álmodozva).

2020. máj. 6. 06:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:

Ahogy írtam is nem vagyok egy kreatív elme. Leginkább olyan világokba képzelem magam, amiket látok/olvasok. Tehát csak ugyanazt írhatnám le, amit már valaki leírt.

Nagyon irigyellek: barátok, ambíciók, hobbik... Nekem egyik sincs. De ahogy írtam ha igazán magamba nézek nem is vágyom ezekre. Nem ebben a szürke világban.

Csak azt tudom, hogy én egy olyan életet szeretnék, ami soha nem lesz az enyém.

2020. máj. 6. 07:31
 3/12 anonim ***** válasza:
100%
Ez egy nagyon gyakori jelenség, a neve pedig maladaptív álmodozás. Sajnos én is ezzel küzdök; a napjaim 85%-át ezzel töltöm. Jelenleg nincs rá kezelési módszer, így az egyetlen, amit tehetsz, hogy megpróbálsz minél több valódi elfoglaltságot végezni, mert sajnos a csúnya valóság az, hogy mivel ez az álmodozás egy fantasztikus érzés, aki benne van, az nem akarja a valódi életét élni, emiatt rendkívül nehéz ettől a problémától megszabadulni. Ezért érzed te is azt, hogy nem is hiányzik a valóság. Csakhogy az élet közben folyik. Én sok évet vesztegettem el (és még mindig vesztegetek) emiatt.
2020. máj. 6. 08:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:

Nagyon nagyon köszönöm. Utána olvastam és hát ja. Erről van szó. Ennek nagyon örülök most, legalább azt tudom, hogy mi ez.

Aminek viszont kevésbé örülök, amit írsz róla. Meg amiket olvasok. Ki kéne lépnem belőle. De ugye ehhez meg akaraterő kéne. Na már most az akaraterő az, ami nálam 0. Zéró. Semmi.


Hát ez nem túl jó kilátás a hátralévő kb 40 évemre.

Mindenesetre mégegyszer köszönöm! Tényleg sokat jelent ez nekem.

2020. máj. 6. 08:52
 5/12 A kérdező kommentje:
Mellesleg én 31 éves vagyok, ami annyit jelent, hogy amennyire biztosan vissza tudok emlékezni ilyen állapotra, az minimum 16 elvesztegetett év. Mások életének legszebb éveit én így töltöttem. Innen már nincs feljebb, az is biztos.
2020. máj. 6. 08:55
 6/12 anonim ***** válasza:
A probléma vagy a megoldas ott kezdodik mikor rájössz hogy ez problema. Amíg nem erzed bajnak addig nem baj. Elvagy jol szorakozol szerintem rendben van amugy.
2020. máj. 6. 12:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 A kérdező kommentje:
Az írásom melyik részéből gondoltad, hogy jól érzem magam?
2020. máj. 6. 15:16
 8/12 anonim ***** válasza:
0%

"Aki nyavajog, de nem tesz ellene semmit, annak nem fáj eléggé."


Coelhomüllerpéter

2020. máj. 6. 15:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
Annyit mindenképp elmondhatok, hogy nem vagy egyedül... nekem nagyjából 6 éves koromtól vannak ilyen extrém intenzíven álmodozó emlékeim, jelenleg 26 vagyok es meg mindig nem múlt el, sőt egyre komplexebbek a történetek. Igazából ez annyira az életem része volt, hogy sokáig nem is éreztem, hogy ez gond lenne, egy par eve tudatosult bennem, hogy a többi ember biztosan nem így el. Vannak állandó történeteim, pl. férfiakról, akik nagyon tetszenek, de pl. miközben az olimpiát néztem, automatikusan elkezdtem arról álmodozni, hogy ott vagyok, pedig egyáltalán nincs olyan vágyam, hogy sportoló legyek, es ahogy kikapcsoltam a tv-t ez el is múlt. Annyi a különbség, hogy engem a való világ is nagyon érdekel, es a legtöbb almomat szeretném megélni es nagyon faj, hogy közben csak elmúlik az élet... En 7 eve depressziós vagyok, szorongok, a gyerekkoromban is voltak szörnyű dolgok, amiket soha nem dolgoztam fel, nagyon magányos vagyok, soha nem találok olyan embereket, akik érdekelnek(a megfelelő barátokról es kapcsolatról minden nap almodozom es elképzelek történeteket), szóval nyilván összefügg... nagyon szeretnek mar szakemberhez menni, többek között ezt is el fogom neki mondani.
2020. máj. 7. 04:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
100%
#8 Mondd ezt egy mely depresszióban szenvedő, halmozottan mentális beteg embernek, akin sem több éves pszichoterapia, sem antidepresszáns nem segített...
2020. máj. 7. 04:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!